Századok – 1938

Szemle - Tiander; K.: Das Erwachen Osteuropas. Die Nationalitätenbewegung in Russland und der Weltkrieg. Ism.: Elekes Lajos 126

126 SZEMLE Annak a néhány embernek, ki ebben az irányban dolgozott, sikerült is ezt a tervet megvalósítania, mert a román-eseh közös határ gondolata nagyon is beleillett azokba az elgondolásokba, melyeknek alapján a békeszerződések létrejöttek. Ez volna a rövid tartalom. Könnyed stílus, szép fordulatok. Valóban élvezetes olvasmány mindenki számára, akit ezek a kérdések érdekelnek. Nagy forrásanyaga, jó bibliográfiája további munkák kiindulópontjául szolgálhat. Valahogyan azonban szorosabb összefüggést lehetett volna kimutatni a ruténföldi és a háború felé vezető világesemények között. Perényi József. Tiander, K.: Das Erwachen Osteuropas. Die Nationalitätenbewegung in Russland und der Weltkrieg. Wien—Leipzig, 1934. 8° VIII, 184 1. T. a Szovjetállam s a népiségeszme viszonyával foglalkozik. Bevezetésül áttekintést ad az orosz gyűjtőfogalom alá rejtett laza népkonglomeratum alakulásáról s a nemzetiségi fejlődés oroszországi formáiról. Faj ós népiség fogalmát jellemző módon keverve, fajonként (török, germán stb.) sorraveszi az Oroszország területén szerepelt népelemeket, melyek, szerinte fajiságuknál fogva, alakítóan hathattak az orosz fejlődésre. Végül megállapítja, hogy az ország tulajdonkópen három szláv nép és régibb népmaradványok pusztán politikai összegeződése. Nem mulasztja el természetesen hangsúlyozni a népi szempontból már elenyésző németségnek (és germánságnak) az orosz kultúrmultban játszott szerepét sem. A népileg összefüggéstelen orosz elemeket Moszkva, a cárizmus hatalmi lavinája foglalja egybe. A kezdettől fogva expanzív jellegű cári „imperializmus" IIÍ. és IV. Iván, Nagy Péter, II. Katalin, I. Sándor újításaival alakul ki, de végső kiteljesülésében is csak az „egy cár, egy vallás, egy nyelv" hatalmi céljának külsőleges megoldását jelenti. A XIX. sz. elején francia forradalmi eszmék terjednek a felső rétegek műveltségében, s az általános emberinek előbb szentimentális, majd gyakorlatibb értékelésével európaiság szivárog az ázsiai típusú uralomszerkezetbe. Ontudatosodás mutatkozik, egyrészt szabadelvű vonásokban (finn alkotmány, szabadkőmíves alakulatok), másrészt népköltészeti gyűjtés s nemzeties költészet (Puskin, Mickiewicz, Runeberg, Rainis) indulásában. Az új világnézet első kirobbanása a dekabrista forradalom, melynek naivan racionális terveiben a nemzeti gondolat iránt még semmi megértést nem találunk ; a század harmincas és negyvenes éveiben azonban a nyugatibb területeken egymásután bukkannak fel nemzeties kultúrcélokat szolgáló, bár többé-kevésbbó még pánszláv ideológiába burkolózó alakulatok (wilnoi philaretek, kiewi Kyrill-Methodios társaság). Az ontudatosodás nemzeti és társadalmi mélyülésével szemben a cárizmus tehetetlen ; jóllehet a dumában a század második felében erős nagyorosz (államnacionalista) irányzat érezhető, a kormányzat kénytelen engedményeket tenni, illetve a már öntudatot kialakított elemekkel szemben alsóbbrendűeket használni ütőkártyául (lettek a balti németség ellen stb.). A világháborút megelőző évtizedeket már bizonytalanság jellemzi, ami a háború idején kapkodássá fajul ; a felső hatalom meggyöngülése alkalmat ad a nemzeti és szociális eszmék irodalmi kifejtésére (előzőleg jellemzően az intelligencia sem tájékozott hasonló kérdésekben), s ezt gyorsan követi a forradalmi kirobbanás. Döntően hat, hogy a nemzeti (ukrán stb.) mozgalmak iránt a bolsevikok mutatnak több megértést. A mai szövetségi köztársaságok szervezetében a nemzeti szempont is érvényesül. A népiség ápolására a tág hatáskörű részautonómiák elegendő teret nyújtanak. Problémák vetődnek fel az