Századok – 1938
Szemle - Valsecchi; Franco: L'assolutismo illuminato in Austria e in Lombardia. I–II./1. Ism.: Iván János 117
118 SZEMLE 1931—1934. 8° 296 ; 344 1. A háború után nagy lendületet vett olasz történetírás e szép példája a Habsburgok alatt élő Lombardiában végbement politikai és gazdasági változásokról óhajt képet adni a felvilágosult abszolutizmus korában. Β képet hatalmas keretbe állítja, mikor az első kötetben megrajzolja a felvilágosult abszolutizmust az osztrák örökös tartományokban ; s azzal, hogy Mária Terézia uralkodására, sőt annak előzményeire is kiterjeszkedik, mondhatni az egész XVIII. sz.-i osztrák és lombard kormányzás és gazdaság magas szempontú történeti rajzát adja. Bevezetőül így vázolja fel a fejedelmi és a felvilágosult abszolutizmus lényeges vonásait : harc az egyház és a partikularizmus, a helyi autonómiák és kiváltságok ellen („a deo rex, a rege lex"), meghagyva esetleg a régi formákat, de új tartalmat adva beléjük, új hivatalszervezetet teremteni, mely teljesen az uralkodótól függ ; ezekhez adja a felvilágosodás a Ratio-t és a Natura-t. Ε szempontokból tekintve III. Károly birodalma a központosításnak még igen a kezdetén áll, a középkori partikularizmus erős nyomaival ; a két kiváltságos rend : a nemesség és a papság igen jelentős helyet biztosít magának. Mária Terézia finom női tapintattal veszi számba az adott helyzetet : reformjai a realizmus jegyében születnek meg. Megindítójuk nem más, mint a pénzhiány, de állandó mozgatójuk egyéniségének legjellemzőbb vonása : mélyen vallásos, aktív, szinte férfias erejű lelkülete (42—43. 1.). Vallásossága és erős valóságérzéke emeli ki a körülötte már erősen hullámzó felvilágosodásból, melynek hívei halála után az enthuziaszta lelkesedésével, tekintet nélkül a történeti fejlődésre, akarnak megújítani mindent. II. József trónraléptével megszűnik az éles különbség valóság és elmélet között, a Ratio lesz az uralkodó csillag ; Thomasiust és Christian Wolfot követő imperialisztikus uralma után a Montesquieu, Rousseau és az enciklopédisták nyomán haladó II. Lipót konstitucionális színezetű uralkodása végzi el a restaurációt. Végeredményben a felvilágosodás és az abszolutizmus a régi Habsburg-birodalmat {Imperium Sacrum Romanum) osztrák-magyar monarchiává alakították át. Igen részletes képet kapunk a kor gazdasági fejlődéséről, Mária Terézia merkantilizmusáról, melynek az volt a lényege, hogy a birodalom gazdasági egységében az egyensúlyt fenntartsa (225 1.) ; II. József fiziokratizmusában már feltűnnek a gazdasági liberalizmus első nyomai : az ipar és kereskedelem felszabadítása szemben a korporációkkal, s így uralkodása bevezetésül szolgál a XIX. sz. kapitalizmusához. Míg az osztrák felvilágosult abszolutizmusnak ez az ügyes rajza ismert adatokon alapszik, a második kötetben V. nagyarányú levéltári kutatások fényénél vizsgálja azokat az ideákat és embereket, egyszóval erőket, amelyek, mint valami lassú forradalom, félszázad alatt átalakították Lombardia politikai intézményeit. Itt a fejlődés feudális alapok helyett a polgárságra épült, mely a feudális rendekkel ellentétben éppen előmozdította a fejlődés útját az abszolutizmus felé. Minden városnak megvolt a maga területi autonómiája, mely az igazságszolgáltatásra és a pénzügyekre terjedt ki ; külön autonómia volt az adminisztráció számára. A legjelentősebb lépés, hogy Mária •Terézia rendet teremt ezekben az idejétmúlt autonómiákban és ügykezelésükben. A régi konstitúció megszűntével nincs ami védje a privilegizált patrícius osztály szupremáciáját s így ennek helyébe nyomul a feltörekvő polgárság szélesebb rétege. A reformokat a nemesség legnagyobb része ellenezte Lombardiában is (11.64—65.1.). Legerősebb hívei és mozgatói a felvilágosult papság és polgárság
