Századok – 1938

Szemle - Hantsch; Hugo: Österreich. Eine Bedeutung seiner Geschichte und Kultur. Ism.: Benda Kálmán 103

SZEMLE 103 Hantsch, Hugo : Österreich. (Eine Deutung seiner Geschichte und Kultur.) Innsbruck, 1934. 4° 104 1. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása önként vetette fel a kérdést, vájjon a „megmaradt kicsiny magban", a mai Ausztriában van-e életképesség, fejlődési lehetőség. Ausztriának, ha függetlenségét meg akarta őrizni, be kellett bizonyítania, hogy önálló életéhez nemcsak joga, de tehetsége és módja is van, sőt, hogy az egész németségnek, esetleg Közép-Európának is érdeke az ő külön állami léte. Történetírói a múltba visszafordulva, a megalapítástól a Habsburg-állam bukásáig egy egésznek veszik az ország történetét s múltbeli hivatásából igyekeznek feladatait s rendeltetését levezetni a jövőre. Ez vezeti H.-t is : „Ausztriának Közép-Európában való jelentőségét vizsgálom csak" — mondja az előszóban. Hiába vágják Ausztria Szemébe százszor is, hogy beteg, életképtelen, lakosai érzik, hogy nagy múltnak, dicső hagyományoknak az örökösei, tudják, mire kötelez ez és éreznek is magukban elég erőt rá, hogy hivatásuknak megfeleljenek. Ausztria történetében — mondja H. —- minden szemlélet kiinduló és végpontja a nagy németséggel, a Birodalommal való kapcsolat kell hogy legyen. Története, egész léte német küldetés volt, a németségnek tett évezredes szolgálat. Jelentősége határmivoltában volt mindig : saját testével védte „testvéreit" a Kelet ellen, szervezte a védekezést, terjesztette a műveltséget. „Ausztria határként fejlődött ki és a Habsburg-állam jelentősége a határ rendezésében van". (15. 1.) De a közös ellenség, a török ellen összekovácsolódott Dunamedencét nem a földrajzi egymásrautaltság tartja össze, az osztrák birodalom kialakulásában a közös veszélyen kívül a középpontból kisugárzó erős politikai akarat volt a döntő. A magyarság és szlávság bevonása a Habsburgok hatalmi körébe új feladatok elé állította az uralkodóházat, de Ausztria rövid idő alatt „kitermeli a nemzetek fölötti állam eszményét, minden birodalom alapideálját, — hiszen a történelem tanúsága szerint birodalmak még sohasem korlátozódtak nemzeti államokra. Ausztria nem nemzeti, hanem politikai és kulturális feladatok megoldására teremtetett". {17.1.) A politikai feladat a birodalom megszervezése volt, a kulturális pedig a Bécstől keletre eső népeknél a német műveltség terjesztése. Ezt a küldetését Bécs, „a német művelődés központja" főképen a török háborúk vitán tölti be : egyrészt azzal, hogy a magyar és a cseh főnemességet mágnesként magához vonzza, másrészt pedig az innen kormányzó birodalmi hivatalnokság rendeletei, telepítései révén. Ennek következtében a töröktől visszafoglalt területek német műveltséget, germán lakosságot kapnak. Ausztria gyökerei egészen a XVIII. sz. végéig a Német-Birodalomba nyúltak. Az, aki az osztrák küldetést talán legjobban átérezte, Mária Terézia „mint német asszony is legnagyobb, mert minden, amit Ausztriáért tett, német lelkéből jött s mindazt tudatosan mint német hercegnő tette". (76. 1.) De már az ő uralkodása idején megkezdődik a szakadás ; Poroszország lassú felemelkedése Ausztriát mindjobban a magányosságba szorítja s fokozatosan elmetszi éltető gyökereit. Mária Terézia helyesen látja már a jövőt, hogy az „igazi nagynémet gondolat" egyedül Ausztriában fog megtestesülni, a többi német állam elhagyja azt. (71. 1.) A porosz politikának, mely végső fokon a Birodalomból való kitaszítást eredményezte ós a magyar kiegyezéshez vezetett, logikus következménye volt a németség erős hanyatlása az egész Monarchiában. „A Monarchia földjén minden, ami nagyobb kultúrértéket jelentett, német eredetű volt" (92. 1.), de a német kultúra áldásain felnövekedett magyarok és szlávok többségben