Századok – 1937

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Félegyházi Tamás és a debreceni iskola válsága 1570–71-ben 273–303

félegyházi tamás. 295 ellentétes (és a reformáció szellemének tulaj donkép jobban megfelelő) eljárásában tiilságos merészséget, kegyetlenséget, felfuvalkodott magabízást láthatott : ha a nagy Méliusz nem tudott meglenni a páterekre és a doctorokra való folytonos hivatkozás nélkül, miért akar meglenni az ő kisebb utódja? De a Méliusszal való ellentét rögtön feltűnik egy másik ponton is. Méliusz maga a fékezhetetlen szenvedély, Félegyházi maga a hideg nyugalom. Méliusz a maga tárgyi érveinek erejét minduntalan gorombaságokkal akarja súlyosbítani ; Félegyházi — noha a Róma-ellenes erős polémia egész terjedelmes művén végighúzódik —• kizárólag az érvei súlyával akar hatni, még bárdolatlanabb szavakat is alig ejt el. E tekintetben is csaknem egyedül áll korának magyar teológiai írói között ; még a szintén előkelően mértéktartó, mindig csak arte, nem pedig Marte győzni akaró Szegedinél is sokkal több a nyerseség (pedig ez latinul írt !). Sokaknak valószínűleg ez a vonás sem nyerhette meg a tetszését. A mérsékletet félénkségre, a szenvedély hiányát a meggyőződés hiányára magyarázhatták (ami még ma sem ismeretlen tünemény !). Gyanúba vehették Félegyházit, hogy nem eléggé engesztelhetetlen a hamis hit táborával szemben, nem elég hűséges követője Méliusznak. A „balítéletek" hamar kifakadhattak tehát ebből a forrásból is. Azonban maga a mű tartalma még több balítéletre adhatott alkalmat. Igaz, hogy egészben véve lépten-nyomon feltűnik az egyezés Félegyházi teológiai nézetei meg a Méliusz—Szegedi-féle tanítások között — ami egyúttal azt is jelenti, hogy Félegyházi Tamás még éppoly kevéssé kálvini teológus, mint a másik kettő (kálvini hatás éppen a református tan legjellegzetesebb pontjain — predestináció, úrvacsora, egyház — jóformán semmi sem látszik nála ; a skolasztikus melanchthoni szerkezetben ő is, mint amazok, leginkább németsvájci és németbirodalmi református teológusok nyomán halad ; még ott is, ahol néha erősen emlékeztet tanítása a Kálvinéra —- pl. a Krisztus hármas tisztéről szólva —, kérdés, magától a genfi reformátortól tanult-e, vagy közvetve jutottak el hozzá annak gondolatai). Azonban egy ponton annál nagyobb közte és Méliusz közt az eltérés. Ez a font pedig éppen a Méliusz szemefénye : a Szentháromság tana. Ennek a tannak kifejtésére és Dávidékkal szemben való megvédelmezésére Méliusz esztendőket áldozott, legsúlyosabb tartalmú — s egyben legszenvedélyesebb — teológiai iratait ennek a tannak a szolgálatában készítette — ugyanakkor Félegyházi Tamás e tan kifejtését az 540 lapnyi műben