Századok – 1937
Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Félegyházi Tamás és a debreceni iskola válsága 1570–71-ben 273–303
282 révész imre. hó 16-án este 9 óra tájban.1 3. Az előadottakból minden kétséget kizárólag kiderül, hogy Félegyházi a debreceni iskola ifjúságával együtt 1570-tesen megemlékszik, de azt mondja, hogy Félegyházi akkor halt meg, amikor már a járvány megszűnt : Vix tumuli traxere situm, vix herba recentes Obduxit loeulos ; vix siluere rogi, Vix lacrymis oculos siccare prioribus udos Evalui ; nova cum causa doloris adest. (A3.) A Threnos általában sehol nem is mondja, hogy Félegyházi is a pestisnek lett volna áldozata s nem állítja ugyanazt a városi jegyzőkönyv alább közlendő bejegyzése sem. Viszont azonban Félegyházi István határozottan állítja magáról, hogy ott volt testvére halálos ágyánál s részletesen előadja szomorú búcsúzkodásukat (Epic. В levél), tehát mégsem igen írhatta minden alap nélkül az ő régóta beteg testvére halálának közvetlen okául az akkortájt dühöngött járványt. A dolog végtére is egyremegy, hiszen az akkori orvosi ismeretek és gyakorlat mellett sem egy járvány megszűntének megállapítása nem volt könnyű, sem annak megtudása, hogy valaki pestises időben csupán ,,post hoc" halt-e meg, vagy egyúttal „propter hoc" is. — Magyary Kossá Gyula adatai szerint (Ungarische Medizinische Erinnerungen, 1935) a nagy európai pestisjárvány Magyarországon és Erdélyben az 1585—1588-as években dühöngött ; ugyanannak Magyar Orvosi Emlékek c. műve II. kötetében (1929) közölve van Szamosközy Istvánnak e nagy pestisjárványról s az azt megelőzött éhínségről szóló leírása (179—181.1.) s ebben az olvasható, hogy a Konstant inápolyban már három évvel azelőtt fellépett pestis hazánkba 1586-ban jutott el; ugyané mű III. kötetében Ecsedi Báthory István egykorú levele szintén az 1586-i esztendőt emlegeti „dögös üdő"-nek (251. 1.). Viszont Bartha Boldizsár Chronicája (Debrecen, 1666) szerint az 1585-ik esztendőben volt az, amikor „az Erdély s Magyarországi helyekkel ez Váras-is (t. i. Debrecen) kostolta az Istennek kettős sullyos ostorát, az éhséget, és dögh halált" (4. 1.). A debreceni városi jegyzőkönyvek 1585-ből hiányzanak, 1586-tól már nem szólnak a járványról ; azonban Magyary Kossá Gyula hálásan vett szíves magánközlése szerint sem ez, sem pedig az a körülmény, hogy a jegyzőkönyv és az 1586-i debreceni kiadású Threnos nem a pestist mondja Félegyházi Tamás halála okának, nem jelenti még föltétlenül azt, hogy pestis akkor már Debrecenben egyáltalán nem, is lett volna. Különösen az élénkebb kereskedelmi forgalmú városoknak nagy érdekükben állott az ilyen „dögös üdőben" mielőbb belevinni a köztudatba, hogy náluk a járvány már megszűnt, holott a valóságban bizony még bőven kerültek pestis-esetek (ezért az egyes városok nem is bíztak egymás ilyen híradásaiban, hanem külön kémeket küldtek ki a való helyzet megállapítására, Id. M. O. E. II. 119—120. 1.). Úgy látszik, emellett bizonyít az is, hogy a debreceni kiadású Threnos nagyon erősen kiemeli a pestis megszűntét s egy szót sem szól Félegyházi halálos betegsége mibenlétéről ; viszont a wittenbergi, egy évvel későbbi kiadású Epicedion egész elfogulatlansággal emlegeti Félegyházi halála okául a pestist. 1 A Threnos címlapja szerint „hora 9. vespertina"; az Epicedion-é szerint „inter octavam et nonam vespertinam"; a városi tanácsjegyzőkönyv illető kötetének 13. lapján pedig 1586 január 17-érőI a következő bejegyzés olvasható :
