Századok – 1937

Történelmi irodalom - Weber; Alfred: Kulturgeschichte als Kultursoziologie. Ism.: Lederer Emma 247

247 történeti irodalom. magyar lelkiség szabadon, korlátok nélkül érvényre jut, a középkor az ; és ha van korszak, amelyben egyház és magyarság szétválaszthatatlan egységbe olvad össze, a középkor az. így kell az egyháztörténésznek látni a magyar középkort, együtt a maga egészében és abból kell feltárnia a magyar élettel számtalan érintkező felületen összenőtt egyház kulturális, lelki, társadalmi és minden más területen való tevékenységét. Önámítás nem lehet a célunk, a középkori szellem történetéhez mi nem adhatunk nagy egyéniségeket, azokat a keveseket, akik nálunk, a tudományokban jeleskedtek, nem festhetjük át szellemóriásokká. De be tudjuk bizonyítani, hogy átlagos kultúránk lényegében nyugati kultúra volt, a nyugati kereszténység szelleme népi szellemmé mélyült nálunk is, keleti és balkáni idegen kultúrterületektől övezett hazánkban. Ilyen irányú munka, a magyar szellemi műveltség feltárása lenne tehát a méltó feladata a középkorral foglalkozó magyar egyháztörténetírásnak. Szekfű Gyula bevezető soraiban megfeszített munkát, öniskolázást és önkritikát kíván a Munkaközösség tagjaitól feladataik elvégzéséhez. Hisszük, hogy ezeknek a mindenkire kötelező történetírói erényeknek következetes alkalmazásával a Regnum — melynek jövője a Munkaközösség tagjain túl az egész magyar történész-társadalom szívügye is — valóban az lesz, aminek elindítói gondolták : az alapvető módszerek kialakítása, és segítségükkel a magyar katolicizmus történetében működött lényeges tényezők kiemelése ; hatalmas, tárgyias munka a magyar kultúrszellem fejlődésének megvilágítására. Barta István. Weber, Alfred : Kulturgeschichte als Kultlirsoziologie. Leiden, 1935. A. W. Sijthoff's Uitgeversmaatschappij N. V. 8°. 423 1. A történettudományos kutatás formanyelvében a legutóbbi évtizedekben a „Kulturgeschichte", a művelődéstörténet fogalmának értelmezése lényegében megváltozott. Míg régebben — nagyon régi múltra a művelődéstörténet általában nem tekinthet vissza — művelődéstörténet alatt az egyes korok, illetve nemzetek szokásainak, ruházkodásának, életviszonyainak, lakásának stb., stb. a művészettörténettel némiképen rokon kutatását értették,1 későbben a társadalom- és gazdaságtörténet egymás mellett haladó kutatásait foglalták össze a „művelődéstörténet" gyűjtőszó alatt. A fogalom legújabb értelmezése azonban az emberiség általános fejlődéstörténetét, belső lelki életének rajzát szorítja a 1 Csak egynéhány ilyen irányú munkát kívánunk itt felsorolni, például : J. Scherr : Deutsche Kultur und Sittengeschichte (Leipzig, 1880.), Eisler: Deutsche Kulturgeschichte (1905.), G. Steinhausen: Kulturgeschichte des deutschen Mittelalters (1910.) s egypár részlettanulmányt, mint a Steinhausen által kiadott „Monographien zur deutschen Kulturgeschichte" vagy С. Ranek : Kulturgeschichte des deutschen Bauernhauses (Leipzig, 1907.), A. Mehr : Formen und Formeln der Begrüssung in England von der normannischen Eroberung bis zur Mitte des XV. Jahrhunderts (Frankfurt a/M. 1911.) stb.