Századok – 1937
Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 55–58
82 BARÁTH TIBOR. Nagyobb történeti távlatból a francia történettudomány nagy egyetértéssel a Központi Hatalmak, elsősorban Németország felelőssége mellett dönt, noha az indokolásban a vélemények többé-kevésbbé eltérők. Fabre-Luce szerint Németország 1871-től erejének „botrányos megnyilatkozásait" adta s ha a békét óhajtotta is, létezése önmagában is provokáció volt.1 P. Renouvin szerint szintén megoszlik a felelősség, de annak oroszlánrésze Németországot illeti, mint amely hatalom a Monarchia balkáni presztízsét mindenképen helyre akarta állítani. „A nagy háború magyarázatát" -— írja nagy művében — „kétségtelenül Németország amaz elhatározott szándéka adja, hogy ez a hatalom Ausztria-Magyarországot még európai bonyodalom árán is rehabilitálni akarta."2 Erre az eredményre jutott Camille Bloch „Les causes de la guerre mondiale" és Jules Isaac is, „Un débat historique, 1914 : le problème des origines de la Guerre" c. munkájában.3 1 „En réalité, l'Allemagne, depuis 1870, donnait au monde le spectacle scandaleux du succès de la force. Sa prospérité la consacrait. Rien qu'en vivant, et bien qu'elle désirât la paix, elle semblait faire l'éloge de la guerre : exemple pour toutes les ambitions, iniciative morale à laquelle répond, dans l'histoire des derniers jours, son iniciative diplomatique. La guerre est née par le déclenchement quasi automatique, dans une période de matérialisme, d'un système d'alliances militaires européen. Mais cette mauvaise athmosphère s'est établie en un temps où l'Allemagne était prépondérante, et ce mécanisme a été mis en mouvement par une de ses démarches. Aussi elle n'a rien à dire contre l'essence de sa condamnation à Versailles." (U. o., 242. 1.) De ennek az elítélésnek a szerződésbe való becikkelyezése „une grave faute politique." (U. o., 243. 1.) 2 P. Renouvin : La crise européenne et la grande guerre, 1904— 1918. (Paris, 1934.) 183. 1. 3 Mindkét munka: Paris, 1933 ; eredményük Renouvin-ével összevetve : Bulletin de la Société des professeurs d'histoire et de géographie de l'enseignement public, XXVI. évf. 1935. 78. 1. —A Központi Hatalmak történetíróinak a háborús felelősségre vonatkozó nézetét legutóbb L. Bittner foglalta össze. Eredményét röviden e pár mondatban fejezi ki : „Die Weltkatastrophe von 1914 ist nicht in diesen wenigen Wochen vorbereitet worden. Sie ist das Ergebnis einer jahrzehntelangen Entwicklung und die Folge von geistigen, politischen und wirtschaftlichen Spannungen, die den Sprengstoff anhäuften, der durch den Funken des Attentats von Sarajevo zur Entladung kam . . . Es war das durch ihre geographische und volksmässige Struktur naturgegebene Los der europäischen Mitte dem Ausdehnungswillen der im Westen, Süden, Osten und Nordosten vorgelagerten Staaten ausgesetzt zu sein, welcher Ausdehnungswille in den historischen, in vielen Kriegen seit dem XVI. Jahrhundert verfochtenen Streben Frankreichs nach der Rheingrenze, Russlands nach Beherrschung des Slaventums und nach Gewinnung der Dardanellen, Italiens, Serbiens und Rumäniens nach Einverleibung der von Volksgenossen
