Századok – 1937
Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 55–58
78 BAI1ÁTH TIBOR. kiegyezés lehetővé teszi majd Ausztria germanizálását és Hungária magyarosítását. Bécs sakkban tartja majd saját nemzetiségeit, Budapest meg az övéit, mindegyik a saját szakállára és a közös haszon érdekében, minek hála, rend lesz a Monarchiában."1 A kiegyezés Ancel megítélésében sem egyéb, mint „megosztása az egyre nehezedő túlságosan súlyos feladatnak. S ha Beust Deákhoz intézett híres mondása, őrizzétek a ti hordáitokat, mi majd őrizzük a mieinket', aligha hiteles is, mégis elárulja azt az elgondolást, amely az 1867-es kiegyezést sugalmazta : törekvés a szláv-oláh többségnek két kisebbség, a németek és magyarok javára való háttérbeszorítására."2 Az osztrák-magyar kiegyezés felborította a Monarchia belső egyensúlyát, sírba döntötte a szlávok minden reménységét és — Tisza István kijelentéseiből következtethetőleg — napirendre tűzte a szlávok kiirtásának gondolatát.3 A magyar miniszterelnök egy ízben például azt vágta volna oda a követelődző nemzetiségek képviselőinek : „Összetöröm magukat, mint valami üveget."4 Ausztria tehát ahelyett, hogy hivatása szerint mentsvára maradt volna a kisnépeknek, azok börtönévé lett.5 így lesz aztán 1 Muret i. m., 110. 1. 2 J. Ancel : Géographie politique. Les frontières de l'Europe centrale. (Paris, 1934.) 54. 1. — Ugyanígy Eisenmann, aki szerint „le Compromis de 1867 livre la Hongrie aux Magyars." (Un grand Européen : E. Benes, 31. 1.) — Tibal szerint „les Tchèques étaient sacrifiés au centralisme allemand de 'Vienne et les Slovaques au centralisme hongrois de Budapest." (La Tchécoslovaquie. Paris, 1935. 22. 1.) — Eisenmann szerint az uralkodó azért járult hozzá a kiegyezéshez, mert meg akarta tartani birodalma diplomáciai és katonai egységét, pedig — fűzi hozzá Sieghart véleményéhez csatlakozva — jobb lett volna nem a katonai egységet, hanem a gazdasági egységet —• vámegységet -— megtartani. Akkor nem fejlődhettek volna az egyes országok autonóm irányban. (Les problèmes de l'Europe danubienne. La Réforme économique, XIV. évf., 1932. 6. 1.) 3 Lafond & Desfeuilles : La Tchécoslovaquie au travail. (Paris, 1932.) 30., 32. 1. 4 „Je vous briserai comme du verre." Szerző hozzáfűzi : „Parole déplorable qui peint la dureté magyare." Vicomte de Guichen : L'Autriche depuis 1867 jusqu'en 1918. Mélanges offerts à M. Nicolas Iorga par ses amis de France et des pays de langue française. (Pari?, 1933.) 414. 1. 5 A „börtön" kifejezés is általános. „LAutriche-Hongrie a été appelée une prison de peuples", — mondja A. Tibal : Les communications dans l'Europe danubienne (Paris, 1933.), 227. 1. Erre a vonásra legutóbb Bittner is rámutatott „Die Verantwortlichkeit Osterreich-Ungarns für den Ausbruch des Weltkrieges" c. cikkében. (Nadler und H. von Srbik : Österreich. Erbe und Sendung im deutschen Raum. Wien, 1936. 187. 1.) — V. ö. Vicomte de Guichen, i. h. 401. 1. és Aulneau, i. m. 393., 617. 1.
