Századok – 1937
Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 55–58
76 BAI1ÁTH TIBOR. kezése is arra az időre esik, amikor a dunai népeket Kelet és Nyugat szorongató erői tömörülésre kényszerítették a XVI. században.1 Ilyen értelemben magyarázza most Eisenmann a XIX. század divatos kifejezését, hogy Ausztria Európa békéjének kulcsa, s ha nem léteznék, fel kellene találni.2 Ha állandó szükséglet hozta létre a Monarchiát, miért bomlott fel 1918-ban, amikor ugyanaz a szükséglet még mindig fennállt? Szerintük ezt az magyarázza meg, hogy a Monarchia vezetői, a Habsburgok, majd a Habsburgok és a magyarok, nem maradtak hívek az ausztriai eszme posztulátumához. Gondolatmenetüket a Pragmatica Sanctio és a kiegyezés értelmezésének vizsgálata révén követhetjük legjobban. A Pragmatica Sanctio-t (1713) úgy fogják fel, mint a két évszázad óta lassan kristályosodó ausztriai eszmének az uralkodó által történt ünnepélyes kijelentését. Ezt az elvet, amely a birodalom oszthatatlanságát biztosítja, a Monarchia minden népe elfogadta. Ez a körülmény szerintük azt mutatja, hogy a Monarchia népei szolidaritásuknak és közös érdekeiknek valamennyien tudatára ébredtek.3 Nem felel meg tehát a történeti valóságnak az a magyarázat, mely szerint VI. Károly császár ezt a fontos elvet családi érdekből szankcionálta volna. Itt államérdek jutott kifejezésre, melynek hordereje még az „Osztrák Birodalmat" névlegesen megteremtő 1804-es aktusénál is nagyobb. Mert míg a Pragmatica Sanctio az uralkodó kezdeményezéséből szabadon jött létre, addig az „Osztrák Birodalom" a külső események kényszerítő nyomása alatt.4 II. József uralkodói tevékenységét szintén az a gondolat vezette, hogy a Monarchiát minél szorosabb politikai egységgé kovácsolja össze és sokkal kevésbbé a felvilágosodásból fakadó kormányeszmény.5 József császár 1 Robert i. m., 7. 1. — Recouly i. m., 8. 1. — Eisenmann : La Petite Entente et l'histoire, 395. 1. 2 Eisenmann i. h., 401. 1. — V. ö. Robert i. m., 11. 1. 3 Robert i. m., 63. és 73. 1. 4 Robert i. m., 63. 1. Ugyanő rámutat Léger tévedésére, aki azt állította a Monarchia történetéről írt munkájában, hogy Károly császár a Pragmatica Sanctio megalkotásával leánya, Mária Terézia számára akarta biztosítani a trónutódlást. Szerzőnk szerint ez a magyarázat azért sem lehet helytálló, mivel Mária Terézia évekkel a Sanctio kihirdetése után, 1717-ben jött csak a világra. (I. m., 62. 1.) — S. K. Padover franciára is lefordított munkájában (Joseph II. l'empereur révolutionnaire, 1741- 1790. Paris, 1935. 323. 1.) csatlakozik Léger véleményéhez és a magyarok 1741-es lelkesedését még ma is mesterkéltnek mondja. 5 Robert i. m., 79. 1.
