Századok – 1937

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 55–58

A DITNAI TÁJ A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁS TÜKRÉBEN. 65 az a földrajzi egység, amivel például Itália dicsekedhetik, sem pedig az akaratnak és vágyaknak az az állandó közössége, aminőt Svájc köztársasága felmutat".1

Hibáztatják, hogy a régi történetíró nemzedék összekeverte az osztrák ház történetével amaz államoknak a történetét, amelyek birtokát alkotják. Ma ilyen tévedés menthetetlen volna, mert nyilvánvaló, hogy a nemzetek a fejedelmi családoktól független élettel bírnak és hogy e fejedelmi családok, bármily fényes legyen is eredetük, végül is alávetették magukat a nemzetek akaratának.2

„Ausztria valóságos bábeli torony Európában. Német, magyar, lengyel, rutén, cseh, tót, szerb, horvát, szlovén, oláh és olasz nyelvű napilapok jelennek meg területén. Ezek a másnvelvű népek számára többnyire érthetetlen újságok néha igen ellentétes érdekeket képviselnek. A történeti hagyomány, valamint a modern nemzetiségi elv következtében ugyanis egyes néptöredékek többé-kevésbbé nyíltan a birodalmon kívül fekvő központok felé vonzódnak . . ,"3

Ez az etnográfiailag „legtökéletesebb anarchiát" mutató birodalom, melynek összefüggéstelen a története, nem egyéb, mint „országgyüjtemény, melyet hivatalosan Ausztria-Magyarországnak neveznek".4

A Pragmatica Sanctio azért készült, hogy VI. Károly leányának biztosítsa a trónt.5 A magyarok lelkendezése nem lovagias érzelmekből fakadt, hanem hosszas bizalmas tárgyalások eredménye, tehát mesterkélt jelenet volt.6

Az osztrák-magyar kiegyezés tévedés eredménye. „Beust, aki a Monarchiában idegen volt, annak történetében csak egy dolgot látott : azt, hogy a magyarok 1848/49-ben rettenetes lázadást rendeztek, hogy a dinasztiát trónvesztettnek jelentették ki és hogy nélkülük semmi maradandót nem lehet alkotni. Mint németnek természetszerűleg nem lehettek szláv szimpátiái. Azt tanácsolta tehát, hogy mindenekelőtt a magyarokkal kell megegyezni."7 Ereeman, aki Léger könyvét angolra fordította és hozzá előszót írt, a francia tudós nyomán figyelmeztette az angol olvasót a Habsburg-birodalom összefüggéstelen történetére : „Ne tévesszük soha szem elől — mondta, — hogy az osztrák ház állama egyszerűen csak királyságok, hercegségek stb. gyűjteménye, melyek véletlen okok folytán kerültek össze, 1 U. o. 3. 1. 2 U. o. 2. 1. 3 U. o. 10. 1. 4 U. o. 5. és 1. 1. s U. o. 270. 1. 6 U. o. 359. 1. 7 U. o. 554. 1. Századok, 1937. I—III. 5