Századok – 1937

Pótfüzet - HEGEDÜS LORÁNT: Lord Beaconsfield politikai ügynökének jelentései gróf Andrássy Gyula és Tisza Kálmán politikájáról a keleti válság idejében 576–616

584 HEGEDŰS bORÁNT. [62] hitette úgy vele, mint a közvéleménnyel, hogy szintén az oroszt akarja megtámadni. A háborús készülődés mögött azonban tényleg Angliának az a szándéka rejlett, hogy megveti a lábát a török vizeken, már csak azért is, hogy az Indiába vezető utat jobban biztosítsa. Most tudjuk meg, hogy Lord Beaconsfield a maga nagy ötletességében először az Indiából Malta szigetére fölhozatott hétezer főnyi katonasággal Várna kikötő elfoglalására gondolt és csak később jutott arra a gondolatra, hogy Ciprus szigetét hozza győzelmi jelül e válságból az angol korona számára, azon a címen, hogy a szultánnal megegyezik — a török birodalom védelmére, így került Anglia is abba a helyzetbe, hogy Suvalov útján a berlini kongresszus előtt titkon megegyezzék Oroszországgal, amely megegyezés tudvalévőleg az orosz államférfinak a pályájába került. A helyzet tehát a nagy politikai sakkjátszma végén az volt, hogy úgy az Anglia, mint az osztrákmagyar monarchia által előretolt parasztok mögött Beaconsfield is és Andrássy is titokban végbevitték a nagy rokádot, a bástyacserét, vagyis megbékéltek Oroszországgal. E kettős megbékülésen nyugodott azután a Bismarck tekintélye által vezetett berlini kongresszus, mely 1878 június 13-tól július 13-ig tartott ülésein már csak szankcionálta az ellenséges hatalmak által a diplomácia mesterfogásaival kialakított helyzetet. Ma, a világháború után, Monson Edmund angol ügynök jelentéseit és sürgönyeit nem csupán azzal az érzéssel olvassuk, hogy a föld vezető hatalmassága akkor mily rendkívül fontosságot tulajdonított nemcsak a monarchia külpolitikájának, hanem még a magyar belpolitikának is, amit elsősorban, sőt majdnem kizárólag, gróf Andrássy Gyula és Tisza Kálmán nagy egyéniségeinek és mindenek fölött álló rendíthetetlen következetességének köszönt hetünk. Ám ezeket a jelentéseket nem tehetjük le kézből anélkül, hogy ne volnánk hálásak azért, hogy a magyar államférfiak voltak azok, akiknek állhatatossága és ügyessége az egész világnak példát adott arra, hogy valamely győztes hatalomnak, a cár akkori birodalmának olyan békekötését, amely egész Európát veszélyezteti, békésen meg lehet változtatni abban az esetben, ha Európa összes diplomatái összeállnak és előbb mindegyik a maga nagy taktikai készségével előkészíti a helyzetet, azután pedig együttesen összefognak, hogy valódi békét tudjanak teremteni. Az, hogy a keleti válság, amely 1875-ben a Balkán-államok föllángolásával kezdődött , 1878-ban egy török-orosz háború után nem azzal végződött, hogy egész Európát lángbaborította, hanem, ellenkezőleg,