Századok – 1937
Pótfüzet - HEGEDÜS LORÁNT: Lord Beaconsfield politikai ügynökének jelentései gróf Andrássy Gyula és Tisza Kálmán politikájáról a keleti válság idejében 576–616
[63] BEACONSFIELD ÜGYNÖKÉNEK JELENTÉSEI. 579 geniális ember ugyanolyan különös tulajdonokkal ékeskedjék és oly meglepetésszerű ötletekkel álljon elő külpolitikájában, mint azt egyfelől az angol minisztérium feje, másrészről a nagy magyar államférfi bemutatták. Ha hozzáteszem, hogy ugyancsak lélektani szempontból rendkívüli fontosságú az a viszony, amelyben Lord Beaconsfield Viktória királynővel, gróf Andrássy Gyula pedig Erzsébet királynővel és Ferenc Józseffel állott, akkor azt kell mondanom, hogy valóságos drámai bonyodalom az, amit ezek az ügynök jelentések most elénk tárnak. Ha azt a kérdést teszem fel magamnak, hogy Lord Beaconsfield mindazt a gyors információt, amelyre Andrássy egyéniségének megfigyelése és terveinek kikémlelése szempontjából szüksége volt, miért nem a diplomácia rendes útján szerezte meg és miért tartott szokatlan módon Budapesten egy külön ügynököt : arra az, úgy hiszem, szintén igen különös és a diplomáciában szokatlan tényre kell rámutatnom, hogy Ausztria-Magyarország akkor londoni nagykövete gróf Beust Ferdinánd volt, az előbbi kancellár és külügyminiszter. Beust-ben azonban sem Beaconsfield, sem Andrássy nem bízott. Ismertté lett az angol államférfinak, aki éppúgy, mint Andrássy, szeretett szellemes röppentyűket bocsátani világgá, Beustról szóló az a kijelentése, hogy „valahányszor ez az osztrák-magyar diplomata nála van, ő utána kinyitja az ablakokat, hogy a sok hazugság kimehessen a szobából". Pedig a szegény Beust, aki ismeretes emlékirataiban a legfurfangosabb diplomáciai szócsavarásokkal igyekszik bebizonyítani, hogy ő mindig mindenben előrelátó volt, éppen ezen keleti válság alkalmával tökéletesen ártatlan szerepet játszott, egyszerűen azért, mert gróf Andrássy Gyula, aki személyesen is ki nem állhatta a régimódi szász diplomatát és Bismarck ellenségét, semmiféle tervébe nem avatta be a grófot. Ez rendkívüli előnye volt Andrássy egész sakkjátszmájának azért, mert Andrássy csakugyan előbb megszerződött titokban Oroszországgal a budapesti 1877 január 15-i titkos konvencióban, semmint Beaconsfield azt megtehette volna, annak ellenére, hogy az angol politika állandó oroszellenes fölvonulása mögött is ily megegyezési szándék lappangott, amint az a berlini kongresszuson kiderült s amint azt az általam fentebb említett, most közzétett angol-orosz diplomáciai okmányok napnál világosabban földerítik. Annak, hogy Andrássy Gyulával szemben Beaconsfield elkésett az orosszal való megegyezésben, főoka éppen abban rejlett, hogy hiába fogadta Beustot, az mindenre megesküdhetett, hogy Andrássynak esze ágában sincsen egy ily orosz-osztrák-magyar megegyezés, mert 37*
