Századok – 1937
Értekezések - SZILÁGYI LORÁND: Az Anonymus-kérdés revíziója (egy hasonmással) - 1–51
AZ ANONYMUS-К ÉR DÉS REVÍZIÓJA. 43 . . . condonavit terras et insuper Castrum ... in perpetuum concessit. Az in perpetuum formuláról mint a protocollum befejező részéről már előbb megemlékeztünk s arra az eredményre jutottunk, hogy az — a pápai kancellária mintájára — III. Béla alatt honosodott meg nálunk. Az ott elmondottak kiegészítésére az in perpetuum formulának a d i s -positio-val való kapcsolódásáról a következőket jegyezzük meg : Annak kifejezése, hogy valamely adomány „örökre'' szólt, királyi okleveleinkben csak a XII. század közepe után jött szokásba.1 Azonban ekkor még nem az in perpetuum formulával történt, hanem a perpetuo (iure) vagy hereditario iure kifejezéssel, amelyhez esetleg a possidere vagy valamely hasonló ige megfelelő alakját illesztették : 1157 : perpetuo concessi. (86.) 1163—64 : terram . . . libéré et pacifice concessi perpetuo possidere. (104.) 1164 k. : terram . . . tamquam hereditario iure libéré possidendam donavi. (106.) 1166 : iure perpetuo tradiderunt. (112.) 1171 : hospitibus prefatis reddidit suisque heredibus perpetuo possidendam. (117.) Az in perpetuum formulát a dispositioban először2 egy III. Béla uralkodása elejéről származó oklevélben találjuk meg, körülbelül ugyanúgy, ahogyan ekkortájt a francia királyok okleveleiben szokásban volt : 1183 (Fülöp Ágost oklevele) : capitulo Suessionensis . . . concessimus in perpetuu ni3 . (A Gesta szavai !) 1174—78 (III. Béla oklevele): et que in perpetuum et tamquam iure hereditario ecclesie possidenda confirmavi. (Mint látjuk, még a régi formulával kapcsolva !) (126.) Következő előfordulása :4 1188 (III.Béla) : in perpetuum tradiderunt. (147.) Ennél az adatnál azonban még valamit kell mondanunk. Ez III. Béla egy sajátságos oklevelében fordul elő, melyben 1 Magánoklevélben először 1146-ban : Kr. j. 73. Utána 1151. Kr. j. 61. 2 Az 1166-ban előforduló in perpetuum tenerent más jellegű. (111.) 3 Delisle No. 72. ós Ap. 495. 1. Ld. még u. o. No. 265. ós Ap. 499. 1. 4 Eltekintve a perpetuo iure kifejezéstől, mely az újabb perpetuis emporibus-sza] együtt továbbra is használatos. (Kr. j. 135, 137. stb.)
