Századok – 1937

Történelmi irodalom - Szabó István: Ugocsa megye. Ism.: Wellmann Imre 473

476 történeti irodalom. 476 Maga Mályusz, aki a nehézségekkel kezdettől fogva tisztában volt, tervét csak többek egymást kiegészítő munkájával s akkor is csak fokozatosan tartotta megvalósíthatónak. Már a helytörténet módszerét illető fejtegetéseiben az újkorra kívánta áthelyezni az anyaggyűjtés és feldolgozás súlypontját, egyrészt, mert éppen az újkori fejlődés az, amit a korábbi kutatás elhanyagolt, másrészt, mivel Trianon óta történetünk középkori forrásanyagának nagy része idegen kézre került s ezzel számunkra körülbelül hozzáférhetetlenné vált. Rendszeres újkori helytörténeti kutatás : ez tehát az első lépés a magyar népiségtörténet felé vezető úton ; s e helytörténeti monográfiák megírására tudós munkaszervezet hivatott, mely kutatási területét egyelőre a népi erők számbeli alakulására és nemzetiségi megoszlására szűkíti össze. Magyarország népesedés-és nemzetiségtörténetének megírása, a mai népesség eredetének, a nyelvhatárok alakulásának megállapítása nélkül légüres térben mozog minden kutatás, mely a népiségtörténet további nagy kérdéseit: a kultúra átvételét és átadását, a kultúrfogékonyságot, a nemzetiségek viszonyát és kölcsönhatását stb. illeti. Sz. művével most e nagyszabású programm a megvalósulás kezdő stádiumába lépett. A hatalmas kötet, mint az előszó mondja, még csak bemutatkozása a népiségtörténészek egy kis csoportjának, s egyúttal első kötete a „Magyarság és nemzetiség1' című népiségtörténeti tanulmánysorozatnak, melynek Hóman Bálint és Domanovszky Sándor közreműködésével Mályusz Elemér a szerkesztője. Az ösztönzés gyümölcsöző volta, a munkaterv céltudatos végrehajtása főként Hómannak köszönhető, aki a népiségtörténet ügyét Domanovszkyval együtt nagy megértéssel karolta fel s az idevágó kutatásokat megindította ; de köszönhető a szerkesztőnek is, aki korántsem érte be a népiségtörténet fogalmának tisztázásával s a feladatok pontos körvonalazásával. Hogv ez az első kötet ötesztendei megfeszített munka után napvilágot láthatott, nagy mértékben köszönhető Mályusz szervező és irányító munkájának: ő toborzott híveket a népiségtörténet művelésének, tőle ered a kutatási terület céltudatos, ökonomikus felosztása ; módszer és munkamenet egyaránt magukon hordozzák szerkesztői tevékenységének bélyegét. Elgondolása magában a kivitelben is valóra vált : elsőnek az Országos Levéltár egyik tisztviselője lép eredményeivel a nyilvánosság elé, azé az intézményé, melynek a szerkesztő a népiségtörténeti kutatás terén, így különösen a dűlőnévgyüjtésben centrális szerepet szánt. Magyarország szétszakításával a helyszíni kutatás éppen a nyelvhatár mentén rendkívül nehézzé vagy éppen lehetetlenné vált számunkra, s azóta szükségkép az Országos Levéltár minden népiségtörténeti kutatás központja. Itt őrzik a számbajöhető újkori forrásanyag legnagyobb részét, mégpedig — az iratok keletkezésének megfelelően — jobbára megyék szerint csoportosítva. К gyakorlati jelentőségű tényből s nem valami elméleti meggondolásból következik, hogy elsőnek Ugocsa vármegye népesedéstörténeti monográfiája látott napvilágot, jeléül annak, hogy az új népiségtörténeti tanulmányok írói a munkát megyénkint osztották fel egymás