Századok – 1937

Történelmi irodalom - Wüscht; Johann: Über Vergangenheit und Gegenwart der Gemeinde Srpski-Miletics. Ism.: Réz Henrik 469

történeti irodalom. propaganda-előadásokat tartva toboroz telepeseket az erdélyi szászlakta terület számára. Fáradozása csak részben jár eredménynyel : 1845 és 48 között mintegy 2000 Württemberg! paraszt vándorol be Erdélybe, de nem tudnak alkalmazkodni az új viszonyokhoz és jórészük rövid idő múlva itthagyja az országot. (V. ö. G. A. Schuller : Über die Einwanderung von Württembergern in das Sachsenland in den Jahren 1845—48. Landwirtschaftliche Blätter für Siebenbürgen, 1922.) Roth propaganda-cikkei és Erdély történetét meg a szászok politikai helyzetét feltáró előadásai érdekesen világítják meg a magyarsághoz való viszonyát is, bár az I—IV. kötetben közölt írások után újat alig adnak. A szász népvezér elfogultan és ellenszenvvel áll a magyarsággal szemben, akár az erdélyi országgyűlés munkájáról számol be, akár a szűkebb Magyarország politikai életére fordítja vizsgáló tekintetét, akár a magyar alkotmányról ád torzképet. A szászok legnagyobb csapásának azt tartja, hogy a koncivilitás elve a jozefinizmus bukása után is érvényben maradt, mert szerinte így lehetővé vált, hogy a magyarok „istállókból városokba kerüljenek", az oláhok titkos szövetségeseivé legyenek és állandóan uszítsák őket a szászok ellen. Hasonlóan nyilatkozik Roth egyes magyar reformpolitikusokról is. Szomorú, de egyúttal jellemző, hogy az erdélyi szász közvélemény egyik leghatékonyabb irányítója a negyvenes években így ítélkezett rólunk. Roth újságcikkeinek jóval kisebb része az erdélyi szász egyház és iskolázás kérdéseivel foglalkozik. Ezek a cikkek is érdekesen bizonyítják, hogy a szászok a liberális gondolkodást sajátságos módon illesztették be hagyományos népi ideológiájukba. Roth — akárcsak a korabeli szász publicisták jórésze — szigorúan „intra muros" a liberálizmus jegyében harcol ugyan a szász közigazgatás és közoktatás avultsága ellen," de a „nagy politika" kérdéseiben rendíthetetlen híve az egyébként ultramontánnak és maradinak gúnyolt bécsi kormánynak. A szerkesztő aprólékos gonddal készült jegyzetei elismerést érdemelnek. Sajnálatos, hogy egy-egy mondata erős elfogultságra vall a magyarsággal szemben. Wesselényi Miklós báróról pl. nincsen egyéb mondanivalója, mint az, hogy „az uralkodóház gyűlölködő ellenfele" volt (186. 1.). Érdeklődéssel várjuk a kiadvány befejező kötetét, mely bizonyára megvilágítja Roth szabadságharc alatti, tragikus végű pályájának ismeretlen részleteit. Pukánszky Béla. Lötz, Friedrich : Novi-Vrbas. Aus der Vergangenheit eines Bácskaer deutsehen Sprachinseldorfes, 1785—1935. Novi-Vrbas, 1935. 8°. 311 1. Wack, Peter : Torzsa 1784—1934. Eine 150 jährige deutsche Gemeinde in Jugoslawien. U. o. 1934. 8°. 626 1. Wüscht, Johann : Über Vergangenheit und Gegenwart der Gemeinde Srpski-Milctics. Ein Heimatbuch als Festgabe zur 150-Jahrfeier. Odzaci, 1936. 8°. 224 1.