Századok – 1937

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: A római világ nagy válságának szemléletéhez 432–451

474 alföldi andrás. szetűek, mechanikus alapúak és így univerzálisak voltak s amikor a szervesen fejlődött saját struktúra elhalt, s az egyéniséget jelentő húsrészek elszáradtak az impérium óriási testén, a kiütköző sematikus emberi vázra már nem volt nehéz ráhúzni az orientalizált hellenizmus uniformisát. (A mai fejlődés folyamán felülkerülő legalsóbb társadalmi osztályok megszerveződése a készen kapott idegen teoretikus kaptafa szerint érzékeltetheti e folyamatot számunkra legjobban, vagy pedig a néger muzsika és művészet kapós volta a primitív szintre való visszasüllyedés jelenlegi világtendenciájának médiumainál.) — 42. s köv. 1. : AFszinkretisztikus vallások nagy hódításának Parker szerint az az oka, hogy az egyénekre döntő pszichológiai hatást tudtak gyakorolni, egy megújhodó moralizmus alapján. Ezzel szemben azt kell mondanunk, hogy nem az erkölcsi motívumok voltak a döntők — a római s általában nyugati világnak ugyancsak idegen volt teszem azt Isis és Magna Mater erkölcsi miliője —, hanem a világszemléleti alap. Ilyen megalapozást a kezdetleges római vallás már nagyon rég nem tudott adni, a görög filozófia pedig magas volt a tömegeknek. így a biztonság érzését és erőt, megnyugvást adó magasabb világrend képét, melyet az öröklött vallás nem tudott nyújtani és amelyet magas műveltség megszerzése által pótolni nem tudtak, érzelmi élmények által, emocionális alapon szerezték meg a keleti vallások receptje szerint. De tudott dolog, hogy a szóbanforgó orientális vallások univerzális, átfogó célzatúak voltak, kizárólagosságra törekedtek s míg egymással versenyezve egy vallásos unifikációt készítettek elő, csak abban a mederben hatottak, amelyben a római fejlődés hömpölygött : a nagy nivellálás és egységesülés felé. Az egységes ruhájú, egységes jogú, mechanikus hierarchia és kényszer által összefogott emberiség a késő-római kor sajátságos szüleménye, amely mindezeknek megfelelőleg egyúttal előkészült az egységes vallás felvételére is, kétségtelenül felsőbb rendelésből ; csakhogy míg a keleti vallások az egy földi s egy égi uralkodó kezébe letett hatalmat úgy akarták tévesen megkoncipiálni, hogy a földi császár egyúttal a iegfőbb égi kozmokrator megszemélyesítése is legyen, a helyes megoldást a keresztény egyház tudta nyújtani, amelynek tana szerint a császár csak első szolgája lehet Istennek. — 55. s köv. 1. : Amikor a császárválasztás teljesen a katonaság kezébe ment át, nem a szoldateszka nyers önzése döntött, mint Parker véli. Volt ugyan jó egynéhány eset, amikor — katonai és polgári — összeesküvők gonosz önzése okozta a trónváltozásokat ós érvényesült a trón betöltésében is ; de lia a legszámosabb és legvitézebb illyricumi ezredek valóban az egoizmus alapjára állottak volna, és pl. nem vállalkoznak a perzsa fronton egyre élénkülő háborús mozgalmak elintézésére, hamar szétesett volna a birodalom. A lokális színezet itt egyúttal a birodalmi érzés legfőbb forrásává is vált, — amint máshol már kifejtettem.1 — 60. 1. : Mikor Septimius Severus átlépi Róma pomeriumát, nem Vitellius példáját követve váltja fel a hadi öltözetet a togaviselettel, hanem egy ősi jogszokás értelmében.2 — 66. 1.: Severus ós neje, Julia Domna nem voltak a katonai császárkultusz megalapozói, mint Domaszewski nyomán Parker írja,3 Ugyancsak Domaszewski 1 ,,25 Jahre Römisch-Germanische Kommission," (1929) 11. s köv. 1. — U. i. a sereg barbarizálódásának vádja ellen is szóltam. (Parker, 82. s köv. 1.) 2 Röm. Mitt. 50. 1935, 4. s köv. 1. 3 Röm. Mitt. 49. 1934, 69. 1.