Századok – 1937
Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: A római világ nagy válságának szemléletéhez 432–451
a római világ nagy válságának szemléletéhez. 443 úttal. Kétségtelen, hogy Parkemek nehezebb feladat jutott, mint a Methuen's History bármelyik más munkatársának. Tudott dolog, hogy a birodalom harmadik századi rettenetes megrázkódtatása a forrásanyag megcsappanásában és elromlásában is nyilatkozik ; valamint az is, hogy az innen eredő rendkívüli nehézségek miatt a mai napig sincs még kielégítő és a kutatás mai színvonalán álló összefoglalásunk e korszakról. Kitűnően meg van már világítva a korai császárkor, pompás áttekintéseink vannak már a későrómai fejlődésről és Bizánc első századairól is, de a principátus feldolgozói az elején abbahagyják, a dominátus szintézisei pedig a végén érintik csak annak a súlyos másfélszáz évnek történetét, amely az Antoninusoktól a pons Milvius mellett megvívott sorsdöntő csatáig terjedt. De ha nem is született még meg ennek a válságos kornak új alapvetése, az utolsó évtizedekben igen sok jelentős részletmunka látott már napvilágot, melyek nemcsak új nyersanyagot, de kicsiszolt tömböket és emelkedő falazatot szolgáltatnak már a jövő átfogó boltívének. Parker, aki eddig 1—2 hadtörténelmi cikken kívül nem vett részt ebben a speciális előkészítő munkában, széleskörű olvasottsággal készült feladatának elvégzésére. Klasszikusan egyszerű, tömörsége mellett is kifejező stílusa nemcsak élvezetes, de egyúttal az objektivitásra való törekvés és a nagy önfegyelemmel való forráshasználat bizonysága is. Könyvének tagolása igen világos, és amellett a legszükségesebb forráscitátumok és irodalmi utalások is megvannak benne, úgy, hogy a szakember is szívesen kezébe fogja venni első tájékozódásra valamely idevágó kérdésben ; így valóban hézagot pótol e kötet, amíg egy nagyobb és bővebb históriai áttekintésünk nem lesz. De fő célja kétségtelenül az volt e műnek, hogy a „general reader" számára megbízható és közérthető módon felsorakoztassa a leglényegesebb tudnivalókat a Kr.u. második és harmadik századról. Ez teljesen sikerült is és amikor a továbbiakban apró hiányokra fogunk rámutatni és eltérő alapfelfogásunkat igyekezzük körvonalazni, akkor ezzel semmi módon sem Parker könyvének hitelét óhajtjuk megingatni, hanem a jövő kutatása előtt szeretnénk egyengetni ezzel is az utat. Nézzük először Parker művének általános jellegét. Ö e korszak történelmét az egyes császárok sorrendjében adja, úgy, mint az általában szokás és igyekszik emellett arra is, hogy az események felsorolása mellett az állapotokat is vázolja az élet különböző területein. Ez az ábrázolási mód azonban erre a korszakra nem alkalmazható sikerrel. Ha a történész teszem azt Augustus korát e nagyszerű, messze kiemelkedő egyéniség személyes históriáján és tettein keresztül szemlélteti, az igen indokolt : hiszen korának minden konstruktív ideája benne, mint valami gyújtólencsében egyesült, úgy, amint az ellenkező tendenciák közvetlenül előtte Julius Caesar hatalmas individuumában nyertek plasztikus kifejezést. Utánuk még egész sor kiváló férfi került a kormányra, de ezek uralmát már nem lehet mereven különválasztani elődeik s utódaik korszakától és Hadrianus után — szóval Századok, 1937. IX—X. 28
