Századok – 1937

Értekezések - BÁRCZI GÉZA: A középkori vallon-magyar érintkezésekhez 399–416

404 bArczi qéza. java ré.sze flamand volt, a közeli városrészekre vonatkozó sor Mouze as Flamens (1333) és rue des Flamens (1431) kifejezések is azt igazolják, hogy ezen a vidéken flamandok laktak. A Hongrée szónak az eredete tehát a flamand hangerei vagy hongerei, a. m. .kiakasztó hely" Ebből a flamandok elvallonosodása után a népetimológia csinált Hongreie-t (Hongrée), azaz Magyarországot. Látjuk tehát, hogy a középkori vallon-magyar érint­kezésekre vonatkozólag távolról sincs egységes, kialakult vélemény. Az egész kérdés voltaképen két részre oszlik : 1. vallonok Magyarországon, 2. magyarok Vallonföldön. Vizsgáljuk meg először az elsőt. Kétségtelenül téves Gobertnek az a föltevése, hogy az 1447. évi magyar-vallon zarándokok szélhámosok voltak. Ez a zarándoklat ugyanis megismétlődött csaknem ötven év múlva, 1493-ban, amikor ismét egy csoport magyarországi vallon érkezett Liège-be, akik kétségkívül ismerték a Heins­berg-féle oklevelet. Erről az eseményről két szavahihető kortárs krónikája számol be. Az egyik Jean de Looz szűk­szavú műve, mely 20 vallon eredetű magyarról beszél,1 a másik a Jean de Horné uralkodásáról szóló névtelen latin krónika, mely egyike a legmegbízhatóbb forrásoknak. Ez körülbelül 40 „Hungari Galli"-ról emlékezik meg és elmondja, hogy emezek azt beszélték, liogy őseik Waso püspök idejében éhínség miatt vándoroltak ki Liége-ből Magyarországra.2 Ezt a hagyományt pedig alig meríthették volna máshonnan, mint az elődeiknek 50 évvel azelőtt kiszolgáltatott oklevélből. De egyébként is kétségtelen, hogy Magyarországon voltak vallon telepesek. Ezt sok egyéb adat is megerősíti, így, mint láttuk, az az oklevél, mely az egervölgyi vallonok zendüléséről szól. a pápai nuncius feljegyzése, Oláh Miklós adata, a magyar nyelvnek több kétségtelenül vallon eredetű jövevényszava,3 magyarországi hely- és személynevek4 stb. E magyarországi vallonok utolsó nyoma a XVI. század 1 Johannis de Los abbatis S. Laurentü prope Leodium Chronicon тегшп gestarum ab a. MCCCCLV ad. a. MDXIV. ed. de Ram (1844), 110. 1. 2 „In Divisione Apostolorum, venerunt Leodium quidam Hungari Galli numero eirciter XL, dicentes praavos suos originem íuam ex Leodio traxisse, sed tempore famis, sub Wasone episcopo in Hungáriám migrasse." Chroniques Liégeoises p. p. Sylv. Balau, 468. 1. 3 Bárczi, RevEtl" ongr. I. 184. 1.; MNy. XIX. 89. 1.; XXV. 338. 1.; XXVI. 181, 302. 1.-, XXVII. 199. 1.; XXIX. 91, 264. 1. 4 Auner, Pais, '. h.

Next

/
Oldalképek
Tartalom