Századok – 1937

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Elnöki megnyitó beszéd 389–398

390 hó.m an bálint. tudományos társulatokra hárult. E történeti előzmények titán a mi korunkban született meg a tudósnevelő egyetemek, az anyaggyüjtő és rendszerező intézetek, a szaktudományos társulatok és az egyetemes jellegű akadémiák céltudatos együttműködésének és helyes munkamegosztásának biztosítására irányuló törekvés. Ennek a fejlődési folyamatnak megfelelően alakult a magyar történettudomány munkaszervezetének története is. A Szent László-kori Névtelentől és a legendaíró Hartviktól P. mesteren, Kézai Simonon, Kálti Márkuson és a többi históriaírón át Thurócziig a királyi udvar, helyesebben a királyi kancellária volt a történetírás műhelye. Bonfini, Galeotti, Ransano, majd az erdélyi történetírók Mátyáskirály és a fejedelmek udvarában kialakult tudóskörök tagjaiként munkálkodtak. A XVIII. század elején Hevenesi Gábor megalapítja a jezsuiták hatalmas adatgyűjtő munkaszervezetét ; Bél Mátyás kezdeményezésére kialakul az evangélikus tudósok rendszerező iskolájának munkaszervezete ; kálvinista részen pedig Erdélyben Bod Péter és Benkő József, Debrecenben Sinai Miklós munkássága vezet kisebb munkaszervezetek kialakulására. Ezek a felekezeti eredetű tudósszervezetek a XVIIT. század utolsó negyedében a Pray— Cornides—Katona-triász vezetésével a pesti egyetemi bölcsészettudományi kar és az Egyetemi Könyvtár keretében egyesültek. A Jézus Társaság feloszlatása, a protestáns iskolák elhanyatlása és a pesti egyetem tanszékeinek betöltésénél érvényesülő politikai szempontok a tudósmunka e régi szervezeteinek felbomlásával voltak egyértelműek. Az udvar ellenzése és az energia hiánya útját állta a Bod Péter óta állandóan hirdetett akadémiai eszme megvalósulásának is, mikor pedig Széchenyi István kezdeményezésére a Magyar Tudós Társaság mégis életrekelt, megfelelő utánpótlás és történeti érdeklődés híján ez sem tudott a történettudomány terén hivatást teljesíteni. A reformkorszak politikai eszmevilágához képest az Akadémia központi problémájává a nyelvkérdés lett ; a történelem háttérbe szorult a nyelvtudomány és szépirodalom mellett. Annál erőteljesebben indult meg" a munka Világos után. A nemzet — így szokott történni nagy katasztrófák után — a múltból igyekezett vigasztalást és tanulságokat meríteni s a közéletből kizárt államférfiak