Századok – 1937

Szemle - Maschke; Erich: Das Erwachen des Nationalbewusstseins im deutsch-slawischen Grenzraum. Ism.: Benda Kálmán 376

376 szemle. az exemptióra való törekvéseket (69. 1.). Nem tudjak elfogadni azt sem, hogy az exemptio lett volna a szerzetesi fegyelem hanyatlásának egyik elősegítője (78. 1.). Mátyásról azt állítja a szerző, hogy magyar nemzeti egyház kiépítésére törekedett („himgarilcanizmus" !), de talán a leglényegesebb pontban éppen ő fordul élesen szembe a gallikán hasonló törekvésekkel : felháborodását fejezi ki a pápa előtt a zsinati törekvésekkel szemben (76. 1.). Tehát nemcsak külső akadályok gátolták a liungarikanizmus teljes kifejlődését. Mátyás ismeretes fenyegetései a hármas kereszttel stb. csak retorikai szólamokként hatnak, ha a szerző szép jellemzését olvassuk a nagy király mély vallásosságáról (77. 1.). A reformáció előestéjén az egyházi állapotokról festett képben — a pápai udvar és főpapság le nem tagadható felelőssége mellett — szerintünk az uralkodók ós hatalmasok részesedése is liangsúlyozottabb megállapítást kívánna. Mindamellett ismételjük : a munka tehetséges és képzett, a szépen alakító nyelv hatalmával is rendelkező történész müve, akinek további munkálkodása elé komoly várakozással tekinthet a magyar történettudomány. Hermann Egyed. Maschke, Erich : Das Erwachen (les Nationalbewusstseins im deutsch-slawischen Grenzraum. Leipzig, 1933. 8°. 62 1. „Nemcsak maguk a népek, hanem lelki és politikai ellentéteik is mindenütt mások. A népek jellemző tulajdonságai, az államformák különbözősége, az elütő műveltség, a vallás, — ha a szembenállás tényét talán nem is, de annak módját, kifelé való megnyilvánulását és az ezzel mindig kapcsolatban levő nemzeti öntudatot döntően alakítják." Ezzel a végső tanulsággal kezdi könyvét M. A Német-Római Birodalom keleti részének, a szláv-germán határsáv szembenálló nemzeteinek öntudatra ébredését vizsgálja s a gyér adatokból igyekezik megállapítani az itt érintkező németek, csehek, lengyelek viszonyát, egymásról formált elképzelését és véleményét. A középkor első évszázadaiban a németség, mely állandóan a franciáknak minden németet megvető gőgjére panaszkodik, kelet felé ugyanígy megveti a szlávok nyelvét ós műveltségét. A germánszláv gyűlölködés vallási eredetű : a kereszténység áll szemben a pogánysággal. Csehek, lengyelek — a nationes pravae et perversae — egyaránt alsóbbrendű lényekként élnek a német köztudatban, még megtérésük után évszázadokkal is állandóan csak mint „pogány kutyák"-ról emlékeznek meg róluk s azt tartják, hogy minden keresztény igazság iránt vakok. A szlávok természetesen megfelelően viszonozzák a gyűlölködést, de ebben az időben még szintén csak vallási alapon, minden nemzeti érzés nélkül. A szlávságnak a keresztény kultúrközösségbe való fokozatos beilleszkedésével javul a németekkel fennálló viszony is s M. szerint a X—XI. századra a németek részéről szinte minden gyűlölködés megszűnik. Gazdasági és kulturális fölényüket érzik ugyan és hangsúlyozzák is lépten-nyomon, főleg a lengyelekkel szemben, de a korábbi gúnyolódó, ellenséges hang teljesen eltűnik. Következménye ez a birodalmi eszmény mindent elhomályosító erejének, mely a nemzeti öntudat kialakulását is hosszú időre megakadályozza. Ugyanakkorra azonban a lengyelek, de főképen a csehek, az önálló nemzeti élet, az érte vívott küzdelmek következtében már ráébrednek népiségüknek a némettől elütő voltára. 1178-ban a németekkel foglalkozó úgynevezett prágai törvényekben uiár előtör ez a fejlődő öntudat s a folytonos német gyarmatosítás, a cseh-lengyel városok ós ezzel az egész kereskedelmi élet elnémetesedése csak fokozzák ezt. Az öntudat lassan minden német útálásává