Századok – 1937

Szemle - Chaloupecký; Václav: Kniha žilinská. Ism.: Kniezsa István 372

szemle. 373 tékából került aztán az Briinnbe ; ő valószínűleg a zsolnai levéltárból vette kölcsön. A mindenképen nagy jelentőségű kézirat 149 levélből áll, amelyekből azonban csupán az 1, 9—97. levelek tartoztak az eredeti kézirathoz, míg a többit (2—8, 98—149.) később fűzték bele. Az eredeti kézirat a következő részeket tartalmazza : egy németnyelvű magdeburgi jogkönyvet, valamint Radna város eddig ismeretlen, V. István király korából származó jogkönyvének másolatát, amelyeket valami Nicolaus de Lucouia állított össze 1378-ban, a magdeburgi jogkönyv cseh-tót (azaz tót sajátságokkal kevert cseh nyelvű) fordítását, amelyet Pangracz Vencel úr felszólítására 1473-ban Wenceslaus de Kromierzyz (talán Kroméríz, Morvaország ?) végzett, végül néhány jogi bejegyzést. A befűzött lapokon — amennyiben nem maradtak üresen — csak ilyen bejegyzéseket találunk. A bejegyzések, amelyek Zsolna város polgárságának különböző jogi ügyleteit tartalmazzák, 1380 körül kezdődnek és 1561-ig tartanak ; nyelvük 1450-ig német és latin, 1451-től 1462-ig tóttal kevert cseh és latin, attól kezdve pedig kizárólag cseh. Ch. és R. a kézirat tartalmával összefüggő jogtörténeti, népiségtörténeti és nyelvi kérdéseket hét fejezetben világítják meg. A kézirat cseh nyelvi részének sajátosságaival azonban még Ryêdnek, a pozsonyi egyetem tanára is külön tanulmányban fog foglalkozni. A bevezetésnek Ch. által írt részéből minket különösen azok a fejezetek érdekelnek, amelyek a magdeburgi jognak Zsolnán való bevezetéséről, valamint Zsolna város nemzetiségi viszonyainak alakulásáról szólnak. Zsolnán ugyanis eredetileg nem a magdeburgi, hanem a tescheni flamand jog volt érvényben. Zsolna német lakosai jogi kérdésekben a sziléziai Teschen városhoz fordultak tanácsért, amiből Ch. azt következteti, hogy Zsolna német lakossága Tesclienből vándorolt be. 1369-ben Nagy Lajos király megtiltja a zsolnaiaknak, hogy az ország határain kívül eső város jogrendszerében éljenek és kötelezi őket arra, hogy egy magyarországi város jogrendszerét fogadják el. (1369: Fejér: Cod. dipl. IX. 7. 619.1.). Erre a zsolnaiak Korponához fordulnak (1384 : Fejér, XI. 528. 1.), amelynek a joga a magdeburgin alapult. Ezzel magyarázható a radnai bányajog másolata a nem bányaváros Zsolna jogkönyvében. A másoló egyszerűen egészben leírta a bányaváros Korpona jogkönyvét. Nemzetiségi szempontból Zsolna talán a legszebb példa az idegen környezetben élő német városok lakosságának beolvadási folyamatára. A német lakosságú városba — amely egy jelentéktelen tót telepre, vagy talán inkább a mellé alapult, v. ö. 1208 : terra de Selinan (Hazai okmt. VII. 5.1.) — rövidesen tekintélyes számú tótság költözött be, amely a folytonos hozzávándorlás következtében idők folyamán többségre tett szert, míg végül teljesen egyeduralkodóvá vált. Már 1381-ből van egy oklevelünk, amelyben Zsolna tót lakosai panaszkodnak Nagy Lajos királynak, hogy a németek elnyomják őket, mert bár a város polgárságának többségét ők alkotják, a városi tisztségekre csak németeket választanak. Ezért a király elrendelte, hogy jövőben a tisztségekre a tótokat és a németeket egyenlő számban kell megválasztani. (1381 : Fejér, XI. 525—26. 1.) A király parancsát, úgy látszik, megfogadták, mert utána több esetben ki lehet mutatni, hogy az esküdtek fele tót, fele pedig német nevet visel. A XV. század közepe felé azonban ez az arány mindinkább a tótok javára billen, míg végül a század második felében a német elem majdnem teljesen eltűnik. Ettől kezdve a német nyelv is kiszorul a városi hivatalokból. Ch. a tót elem teljes győzelmét a huszitáknak tulajdonítja, akik a várost két éven keresztül (1429—31) meg-