Századok – 1937

Történelmi irodalom - Wellmann Imre ld. Károlyi Árpád 342

34(1 történeti irodalom. a jezsuiták budavári rendházának és iskolájának alapításával és továbbfejlődésével. Bánrévy György „Az első hivatalos intézkedések a visszafoglalt Budán" címen írott tanulmányában kimutatja, hogy a visszavívást követő első feladat a kellő védelmi intézkedések megtétele volt s csak azután kerülhetett sor a nagyrészt elpusztult város felépítésére, benépesítésére s a gazdasági élet megszervezésére. A visszafoglalást követő hónapokban, de még 1686 folyamán végrehajtott intézkedések jelzik azokat a kezdő lépéseket, amelyekkel Buda új élete megindult. A Fővárosi Nyilvános Könyvtár igen hasznos szolgálatot tett a történetkutatóknak a Budavár visszavételével foglalkozó egykorú, vagy közeiegykorú irodalom részletes és lehetőleg teljes összeállításával. Nálunk ugyanis a történelmi bibliográfia eléggé gyönge lábon áll s így jóformán minden írónak és kutatónak hosszadalmas, fárasztó munkával kell a szükséges forrásműveket összekeresgélnie. Ezt az 1618 tételből álló bibliográfiái anyagot Kelényi B. Ottó vezetésével a Fővárosi Könyvtár tisztviselői állították össze. A m. kir. Hadilevéltár, amely évekig járt voltaképeni hivatásától félreeső útakon, az évforduló alkalmából „Török hódoltság-korabeli okmányok a m. kir. Hadilevéltárban" című kiadványával lépett a nyilvánosság elé. Ennek a füzetnek első részében Timon Béla őrnagy ismerteti azt az eredeti, egykorú naplót, amelyet az ostromló sereg főparancsnokának, Károly lotharingiai hercegnek főhadiszállásán írtak. Timon Béla ennek a fontos kútfőnek főként olyan részleteivel foglalkozik, amelyek az ostromban résztvett magyar csapatokra s Magyarország akkori földrajzi viszonyaira vonatkoznak. Ez a napló az utóbbi szempontból is igen érdekes, mert a csapatok ide-oda vonulásának útjait és éjjeli táborhelyeit is pontosan leírja. A függelékben olasznyelvű javaslatot olvashatunk, amely arról szól, hogy miként kellene Buda megvívása után folytatni a háborút. Nagyon kívánatos lett volna a napló teljes szövegének kritikai kiadása, de erre — sajnos — nem volt meg a kellő anyagi fedezet. A füzet utolsó közleményében Gerő László alezredes ismerteti Budavárának a Hadilevéltár birtokában levő s az 1684-i és 1686-i ostromra vonatkozó térképeit. Ezzel máris végeztünk az évfordulóra készült magyarnyelvű, tudományos jellegű munkák ismertetésével. Hadtörténelmi vonatkozásban, az esemény rendkívüli fontosságához viszonyítva, inkább kevés mint sok. Hogy mást ne említsünk, a nálunk eléggé még most se méltányolt Károly lotharingiai herceg is megérdemelt volna egy szakszerűen írott magyar életrajzot, úgyszintén Badeni Lajos és Savoyai Jenő is. Az ostromban résztvett magyar tisztekről szóló tanulmány is hálás tárgy lett volna. Tüzér és műszaki szempontból is lenne még mondanivaló Buda ostromával kapcsolatosan. Ezt Károlyi Árpád se meríthette ki teljesen, mert az ilyen részletekbe való aprólékos elmélyedés megbontotta volna munkája szerkezetét.