Századok – 1937

Történelmi irodalom - Iorga; N.: La place des Roumains dans l’histoire universelle. I. Ism.: Elekes Lajos 323

32<> tort ex eti irodalom. analógiákat alkalmazni, mint ezt különben magyar részről már többen (Alföldi, Buday, Tamás stb.) kimutatták. A román őskultúra nyelvi alapon való megrajzolásához óvatosan kell hozzáfogni, mivel a román nyelv latin elemei népi fejlődésűek (erre I. maga is utal, a vallással kapcsolatban megjegyezvén : „oeuvre des humbles, comme la langue elle-même," 47. I.) ; tehát ha azt vallanók is, hogy a tényleges kultúrkép megrajzolására a nyelvkincs önmagában elegendő, akkor sem szabad merev fogalmi alapon az ősromán kultúrát a római utódának tekintenünk. Ezt tekintetbe véve helyesebben értékelhetjük a későbbi kultúrhatásokat. I. szerint a sajátosan patriarchális szervezetű románság imperiumi emlékeket őrizne ; de ennek az elméletnek kézzelfogható bizonyítását sem most, sem régebben nem láttuk ; ugyancsak nem értjük, mi köze van a román „domn"-nak (a vajdák ősi, népi címe) az imperátor fogalmához ? Nem értjük, hogyan következtessünk erdélyi ,,Orosz"-falvak nevéből dák-kori szláv lakosságra, mikor e helynevek az ezeregynehány évvel későbbi, oklevelesen nyomozható rutén terjeszkedéssel kapcsolatosak. Másfél évezredre pusztán mai helynevek alapján kockázatos dolog, az említett Romanati esetében például, visszakövetkeztetni ; e helynév különben példája a kontinuitásgondolat köré font apriorisztikus fejtegetésmódnak : ha a románság a szláv vándorlás idején már a Dunától északra van, a helynév létrejöhetett ; a késői előfordulás lényegtelen. Más esetekben is feltűnő az adatok előfordulási idejének elhanyagolása, ami általában későbbi viszonyok visszavetítésére (román helynevek „tömeges" volta ; a „chevaliers ruraux" stb.), néhol pedig hibás értelmezésre vezet ; így például Felek említése 1377-ben történik, alapítása egy évtizeddel előbbre tehető, az országhatár védelméhez semmi köze nincs, lévén célja a tordai út védelme.1 Egyébként érthetetlen, hogy mert egy délszerbiai erdőőrzés bizánci jellegű, miért kell a magyar határvédelemnek román átvételűnek lenni ? Itt ugyanazzal a jelenséggel állunk szemben, mint mikor I. a kozákokat a veteránokkal, V. István ifjabb királyságát a bizánci cézárok szerepével veti egybe : analógiáival időben és térben túlságos könnyedséggel bánik, a puszta külső hasonlóság alapján hajlandó benső összefüggés feltevésére is. Gyepük nemcsak Erdélyben, de egész Magyarországon voltak, a gyepükutatás Tagányitól Fodorig elért eredményeiről azonban I. nem értesült. A magyar irodalom terén sajnálatos járatlanságot árul el akkor is, mikor magyar elbeszélő forrásokról közölvén rövid eszmefuttatást (119. s köv. 1.), ezeknek értékét a modern magyar irodalom felfogásához képest erősen aláértékeli, csupán a románság ittlétére vonatkozó adataikat tekinti megdönthetetlennek. A magyar települést későinek és szórványosnak mondván, egyrészt megint az okleveles előfordulás idejét hanyagolja el, másrészt az 1 V. ö. Csánki D. : Magyarország történelmi földrajza. V. 350. 1.