Századok – 1937

Értekezések - KOSÁRY DOMOKOS: Perczel Mór feljegyzései 304–322

perczel mór feljegyzései. 321 ellen használja fel. „Ezek — teszi hozzá — az egyedüli mémoireszerű jegyzetek, amiket valaha is írtam." Bennük visszautasítja Perczel vádjait s arra a végeredményre jut, hogy „Kossuth csak egy bűnt követett el Perczel ellen, azt, hogy a háborús időben annyira nélkülözhetetlen fegyelmet aláásó magaviseletéért haditörvényszék elébe nem állította".1 Irányi már április 21-én értesítette Kossuthot, hogy postára tette a Perczel-elleni iratot,2

mely Áldor kiadásában meg is jelent és sokban hozzájárult (a fenti támadási elv alkalmazásával) az öreg „unerbittlicher Tolnauer" tekintélyének gyengítéséhez.3 Perczel 1870-ben, háromévi új közéleti szereplés után, a magánéletbe vonult vissza s a századfordulót meg nem érve, 1899 május 23-án halt meg Bonyhádon.4 Három évtized magányában, míg az aggkor gyengesége erőt nem vett rajta, már csak íróasztala mellől hadakozott a negyvennyolcasok emlékirataival és azok bírálóival, keserű vádjai és szitkai Görgey és Kossuth ellen el nem hangzott szó maradtak. Mindent, ami „igazságával" ellenkezik, zordul visszautasít, szidja az „ignoráns és ravasz firkászokat" s óvja a hazugságoktól a hazafiakat, „a vallási és politikai kuruzslás, szoldateszka és az abszolutizmus martalékait". A tehetséges, de túlizgatott lelkű és szélsőségre hajló emberben, aki a népszabadság hivatott apostolának és egyúttal hadvezérének hitte magát, maga a küzdelem, de különösen a bukás tragédiája erősen kifejlesztette az abnormisan érzékeny vonásokat. Nem egyedülálló eset ez a menekvők között, gondoljunk a búskomorság és lelki összeomlás felé közeledő Szemere példájára. Ezen az úton saját kiválasztott voltának érzése abba a makacs hitbe ment át, hogy a nemzet azért veszett el, mert őt nem hagyták érvényesülni. Hányféle magyarázat született akkoriban a bukás okairól, kezdve Görgey „árulásán", melyet Kossuth multszemlélete tett általánossá ! Perczel különben változatlan lelki életére így épült fel, egészen a rögeszme határáig, az ő saját multszemlélete. 48-ban talán az volt, aminek Kossuth nevezte egy alkalommal : izgatott lelkű látnók. De mindenesetre szíve 1 K. Ir. 4957. 2 K. Ir. 4965. 3 Áldor : Kossuth és Perczel. (Budapest, 1868.) 4 Megeml. Budapesti Hírlap, 1899 máj. 24. Arcképe : Honvéd Naptár 1868. Századok, 1937. VII—VIII. 21