Századok – 1937
Értekezések - KOSÁRY DOMOKOS: Perczel Mór feljegyzései 304–322
316 kosár v domokos. kezembe a kormányhatalmat, legyek diktátor és mentsem meg a hazát". Ezt Perczel visszautasította, mert úgy látta, hogy még összetartva is nehéz feladat a honmentés, Kossuth ellenében pedig lehetetlen. Másrészt pedig, mert (mint írja) attól félt, hogy Görgey és a békepárt úgyis meghiusítja minden kísérletét. Ha a képviselők számát túlzottnak tartjuk is, egészen nem hanyagolhatjuk el ezt az érdekes adatot, mely kisebb méretű emberekkel és tervekkel szinte ellentétes megfelelőjét körvonalazza a békepárt és Görgey „összeesküvésének." A hadvezér itt sem fogadta el a debreceni politikai párt kezdeményezését. Perczel a kormánnyal való összetűzése után nem is maradt meg hatáskörében. Vukovics és Kiss Pál mentek le hozzá mint a kormány küldöttei s miután az ellenség elfoglalta Titelt, Perczel távozott a sereg éléről. De ez az összetűzés, mely mögött pártok politikai ellentéte alig játszott szerepet, nem sokáig éreztette hatását. Amikor július elején Kossuth és Görgey nagy ellentéte kiélesedett a komáromi és déli terv vitájában, Kossuth igyekezett minél több főtiszti helyet elvonni Görgey befolyásától és megbízható kezekre bízni. így szakadt el Kmety Görgey seregétől, így került a déli terv élére Dembinszky és Mészáros, a kápolnai vesztő s a jószándékú, tehetetlen „öreg hadügyér". A főtiszti kar lazult függelmi viszonyai közt szerencsétlen gondolat volt a két öreg parancsainak rendelni alá a legforróbbfejű tábornokot, Perczeit. Perczel csillaga Kossuth és Görgey ellentéte miatt újra emelkedőben volt, Cegléden szervezte a nemzetőrséget s részben rá hárult a feladat, hogy a lenyomuló ellenséget támadásában feltartóztassa. De a déli terv tehetetlen vezetése s nem utolsó sorban a vezérek egyenetlensége a hibák sorozatát nyitotta meg. Ha attól nem is kellett félni, hogy Perczel, Görgey régi és dühös ellensége az „áruló és kormányellenség" oldalára fog állani, de annál inkább attól, ami be is következett, hogy a két öreg intézkedéseit semmibe véve, nagy zavarokat fog okozni. Dembinszky viszont vezéri alkalmatlanságát újra, a kápolnait meghaladó mértékben bebizonyította, Perczel pedig túlkorán vonult Szegedre, hol a képviselőház július 29-i ülésén végkép elvesztve önuralmát, kínos jelenetet rögtönzött. Steier valószínűnek tartja, hogy Perczeit megbízták volna a két öreg helyett a vezetéssel, ha fékezetlen szavaival meg nem rendíti a tiszta ítélőképességébe vetett hitet. De éppoly valószínű az is, hogy Dembinszky szomorú szereplése helyett Perczel, ha