Századok – 1937
Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Félegyházi Tamás és a debreceni iskola válsága 1570–71-ben 273–303
féle g v házi tamás. 285 A felelet nagyon egyszerű, ha tudjuk, micsoda végzetes fordulatot jelentett az unitárius mozgalom számára János Zsigmondnak 1571 március 14-én bekövetkezett halála, melyet hosszas betegeskedés előzött meg.1 Félegyházinak lehetetlen volt észre nem vennie, hogy „mobile mutatur semper cum principe vulgus". Közeliől, egyik fő gyújtópontján szemlélve az unitárius mozgalmat, bizonyára meglátta azt is, hogy gyors terjedésének egyik fő mozgatója, legkiválóbb vezetőinek szellemi erején kívül, a fejedelem példája, tekintélye, közigazgatási nyomása ; valamint bizonyosan azt is megfigyelte, hegy a mozgalom, amely távolabbról szemlélve oly egységesnek és erősnek látszott, valójában máris több ágra van szakadva, kenzervatívabb és radikálisabb elgondolások harcrakészen néznek benne egymással farkasszemet s magának Dávid Ferencnek a lelkét jobbrabalra szaggatják. A gyors föllelkesedést tehát még gyorsabb kiábrándulás követte Félegyháziéknál s valószínűleg már a legelíő biztató szóra hazatelepedtek Debrecenbe. Ez a biztató szó aligha jött magától Méliusztól, akinek haragja elpárolgására s Félegyházi iránti bizalma visszatérésére alkalmasint kevés volt az egy esztendő. Inkább a debreceni tanácstól jött, mely a legelső kedvező alkalmat igyekezett megragadni arra, hogy iskoláját — amelynek kiüresedése sem erkölcsi, sem anyagi szempontból nem volt a városra nézve kellemes — élén a tudós és népszerű rektorral, újra benépesítse. A tanács Félegyházi kirándulását körülbelül még dogmatikai szempontból is enyhébben ítélte meg, mint Méliusz : hiszen tudjuk, még egy félesztendővel később is csak bocsánatkérésre és reverzálisra szorította, szigorúbban nem volt hajlandó megbüntetni a még akkor is unitáriuskodó tekintélyes polgárt, Patkó Mihályt. Több-kevesebb unitárius rokonszenv Debrecen 1571-i polgári vezetőiben még bizonyára volt — hogyne lett volna, mikor még az egyik lelkipásztor is, Somogyi Kis Máté, nyiltan hirdette a szentháromságtagadást és egyéb kapcsolatos reformátusellenes tanokat s vele szemben Méliusz csak az 1571. esztendő második felében került ismét elhatározólag fölénybe ! — s ezért a tanács nem látta értelmét annak, hogy a visszatérni kívánkozó Félegyházi és diákserege előtt zárva tartsa a város kapuit. Az egyelőre még nem teljesen tisztázott vallási helyzetben a tanács Méliusz valószínű ellenzése ellenére is visszafogadta tehát 1 Pozsonyi Szentmártoni K. : János Zsigmond erdélyi fejedelmi élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934) 243. s köv. 1.
