Századok – 1937

Szemle - Kálvin és a kálvinizmus. Ism.: Joó Tibor 268

268 szemle. levéltári és könyvészeti felszereléssel írassék meg, a munka óriási méreteit tekintve eleve le kellett mondani. De ez egyébként sem lehetett cél. Magyar szempontból G. alkotása nagy figyelmet érdemel, mert még legjobb egyháztörténeti könyveinkből is rendszerint hiányzik püspökeink kánoni províziója, s jobbára csak a királyi „kinevezés" jön számba. Ekként a jelen munkában megkapjuk a kérdés másik oldalát, ami — ámbár a való helyzet sokszor nem ez után igazodott — mégis alapvetően fontos. G. iparkodott többhelyt magyar könyveket is figyelembe venni és nagy dicséretére legyen mondva, magyarul is megtanult annyira, hogy könyveinket szótárral használhassa. A jelen kötetet, Gams művét és egyházmegyei névtárainkat, valamint feldolgozásainkat egybevetve arra a megállapításra jutottunk, hogy önmagában véve egyik sem kielégítő és hibátlan. Ellenben G. jelen műve és még megjelenendő kötetei nagy és nélkülözhetetlen segítséget jelentenek annak a célnak elérésére, amelyet már 35 évvel ezelőtt sürgetett a Századokban (1902, 273.1.) Fraknói: a magyar Hierarchia Catholica megszerkesztésére. Vanyő Tihamér (Pannonhalma). Kálvin és a kálvinizmus. Tanulmányok. Az Institutio négyszázados évfordulójára írták a debreceni M. Kir. Tisza István-Tudományegyetem református hittudományi karának tanárai és doktorai. Debrecen, 1936. 8°. 461 I. Az európai eszmetörténetnek és gyakorlati következményeiben az újkor politikai történetének is egyik legnagyobb kihatású eseményét ünnepli ez a külsejében és tartalmában egyaránt imponáló kötet, amely igen magas fokon mutatja be református theológiai tudományosságunkat. Emlékkönyvet kétféle módon lehet szerkeszteni. Vagy tárgyilag csak lazán, esetleg éppenséggel össze nem függő, pusztán az alkalom által összehozott tanulmányok együttes kiadása formájában, vagy pedig ugyanazt a tárgyat részleteiben, különböző szempontok szerint megvilágítva. Alig kétséges, hogy amikor egy történeti személy vagy esemény emlékét akarjuk irodalmilag megünnepelni, az utóbbi szerkesztési mód van helyén. Egy jól szerkesztett emlékkönyv az emlékezés tárgyának egész histórikumát elénk állítja, ideális esetben a tudománynak pillanatnyilag utolsó szava a kérdésben, amely teljes, minden oldalú tájékozást nyújt. Ez a Kálvin-emlékkönyv ehhez az ideálhoz igen közel jár. Kálvin, az Institutio keletkezése, sorsa és jelentősége teljes egészében kibontakozik a figyelmes olvasó előtt a tanulmányok során, anélkül, hogy külön dolgozatok foglalkoznának akár Kálvin részletes és összefoglaló szellemi portréjának és életútjának megrajzolásával, akár a kálvinizmus, helyesebben a Kálvintól kiinduló reformáció fejlődéstörténetével. A történészt, aki a kötetben a magyar reformáció történetéhez is talál egy sereg adatot, különösebben érdekelni fogja Lang Ágost — az egyetlen külföldi, német szerző — tanulmánya az Institutio forrásairól, azután Csánky Benjáminé, aki a kálvini gondolatvilág legmélyebb és középponti elemét, predesztináció-tanát fejti ki nagy részletességgel s végigvezet a predesztináció gondolatának egész fejlődésén a keresztyénségen kívüli kezdeteitől Kálvin formulálázásáig. Révész Imre most is a magyar reformáció történetére vonatkozó nagyszabású és döntő jelentőségű eredményeit gyarapítja „Méliusz és Kálvin" címen, párhuzamot vonva a debreceni nagyhatalmú püspök és Genf városkormányzó reformátora között, megállapítva az alkati rokonság és a kálvini hatás mértékét is. Öt tanulmány kifejezetten a magyar egyháztörténelem körébe vág (Ferenczy Károly : A missziói felelősség nyomai a magyar református keresztyénség első századában, az egykorú theológiai irodalom alapján ;