Századok – 1937

Szemle - Bánlaky József; Doberdói: A magyar nemzet hadtörténelme. VII. Ism.: Fekete Nagy Antal 262

262 szemle. Doberdői Bánlaky József : A magyar nemzet hadtörténelme. VII. rész. Harcok és küzdelmek a trón birtokáért és a királyi hatalom helyreállításáért. Vencel, Ottó, Károly Róbert korszaka. 1301—1342. VIII. rész. I. (Nagy) Lajos korszaka. 1342—1382. Budapest, 1934. 8°. 136 1., 4 térkép ; 216 1. A kor háborúit beszéli el B. sorozatokban megjelenő munkájának ez újabb két kötetében, nagyon is bő keretet adva hozzá a diplomáciai és politikai események részletes tárgyalásával. Az Arpád-ház kihalását a trón birtokáért folytatott hosszú harcok követték. A trónigénylők visszavonulása után Károlynak a főurak hatalmát kellett hosszú ós nehéz harcok árán megtörnie ; azután a. gyökereikben még az Árpád-korba visszanyúló reformok keresztülvitelével Magyarország egész haderejét az ország és családja érdekeinek szolgálatába tudta állítani. A nagyhatalmi állás megvédése és kiterjesztése érdekébon folytatta hadjáratait Lajos király, amelyek során Magyarország addig gyakran csak névleges tartományait szorosabban fűzte az anyaországhoz s a lengyel korona elnyerésével Magyarország tekintélyét még inkább öregbítette. A nápolyi hadjáratok sem múltak el eredmény nélkül, ha maradandó sikert nem is biztosítottak. A dalmát városokért folytatott hosszú küzdelmek eredménye főleg a turini békének Velencére nézve igen súlyos feltételeiben nyilvánult meg. A hadjáratok leírása után B. mindkét rész utolsó fejezetében a végeredményeket foglalja össze. Az ország hadseregének összetételét és eredőit vizsgálva megállapítja, hogy a katonáskodó várnépi elemek mindinkább háttérbe szorulnak, helyüket a királyi, megyei, főpapi, főúri bandériumok és a kiváltságos népelemek csapatai foglalják el, amihez még zsoldos hadsereg is járul. Lajos király, kinek hadseregét B. 200.000 főre teszi, a banderiális rendszert még továbbfejlesztette, úgyhogy a kisnemest terhelő személyes hadbaszállást csak különös szükség esetén rendelték el. A hadviselés módjában nagy változások nem tapasztalhatók. A főcél továbbra is az ellenséges terület elpusztítása maradt, a hadakozás inkább apróbb csoportokra osztva, portyázásszerűen történik, az összes erők egy helyre történő felvonultatásának és a döntő harcnak elkerülése továbbra is jellemző. Stratégia és hadászati kombinációk még nem sok szerepet játszanak. A csatarend hármas tagolása több harcvonallal továbbra is állandó marad. Ismerteti B. a várak szerkezetét, építésmódját ; a várostrom megfelelő hadiszerek hiányában inkább a kiéheztetést célzó ostromzárra, mint a rendszeres vívásra volt alapítva, annál is inkább, mert a hadsereg zömét továbbra is a lovasság alkotta. A könnyű lovasság mellett egyre nagyobb szerephez jut a nehéz lovasság is, de a gyalogság is mindinkább szaporodik. A tengeren vívott harcokhoz a dalmát városok bocsátottak a király rendelkezésére gályákat. A védő és támadó fegyverek egyre tökéletesednek, a sisak, a páncél alakja változik ; a nyugati hatás erősen érvényesül, főleg a lovagi intézmény ós szokások erőteljesebb meghonosodásával. A hadak és hadjáratok költségeiről szólván megemlíti В. a kilenced rendezését is, melynek a dica mellett szintén hadiadójelleget tulajdonít. Az ősiség elrendelése szintén honvédelmi jellegű, célja a nemes családok hadviselő képességének fenntartása. B. hadtörténetírói ereje a magyar hadtörténet e dicsőséges fejezeteinek tárgyalásában inkább elbeszélő, mint összefogó, szintetikus módon jut kifejezésre. A háborúk és csaták leírása annyira leköti és kimeríti figyelmét, hogy Magyarország hadereje összetételének, a hadi hatalom centrális ós partikuláris megosztottságának részletes megvilágítását nem találjuk meg a munkában. A magyar