Századok – 1937

Szemle - Alföldi András: Bibliographia Pannonica. II. Ism.: Iványi Dóra Mária 249

249 történeti irodalom. ben, amely különben a régi keleti népek kulturális történetét tárgyalja. A laikus olvasót például feltétlenül megzavarja ez a beállítás. Módszerének hiányossága vezet ahhoz, hogy a legújabb idők rajza, már a XVI. századtól kezdődőleg, teljesen vázlatossá válik. Csupán vezérszavakkal megvilágítva tárgyalja ezeknek az időknek kulturális fejlődését és azokat a kérdéseket, amelyek nem illenek módszerébe, teljesen elhanyagolja, hogy azután — igen helytelenül — próféciát gyakoroljon és aránylag részletesen próbáljon azzal foglalkozni, hogy „mi lesz". A szociológiai módszer törvénykeresésének a történetre való átvetítése ezen a ponton válik a legkevésbbé meggyőzővé. Nagy hiánya W. könyvének, hogy a gazdaságtörténeti fejlődést meglehetősen elhanyagolja ; ez természetesen szintén módszerének következménye, amely a társadalmi jelenségekben véli minden fejlődés magyarázatát megtalálni. Munkája mindezeknek a hiányoknak ellenére számot tarthat a történészek érdeklődésére ; meglátásaiban sok az érdekes, meggondolandó és újszerű. Teljesen céljatévesztett azonban, ha ezt a könyvet — mint ahogyan tették — a laikus nagyközönség kezébe adják. Lederer Emma. Szemle. Alföldi András : Bibliographie Pannonica. II. A rómaikori Magyarország és a népvándorlás kutatásának új irodalma. (Pannónia könyvtár, 30. sz.). Pécs, 1936. 8°. 31 1. (1934—35. ós pótlások a megelőző évekből.) A Pannoniára vonatkozó régészeti irodalom módszeres regisztrálása 1935-ben indult meg: ekkor jelent meg A. Bibliographia Pannonica-jának első füzete. E nélkülözhetetlen és hézagpótló segédkönyv periodikusan, sorozatban jelenik meg, s évrőlévre repertóriumát adja nem csupán azoknak a műveknek, amelyek a szorosan vett Pannónia-kutatás körébe tartoznak, hanem lehetőleg mindannak az irodalomnak, amely a magyarországi régészet problémáihoz hasonló problémákat vet fel s a magyarországi leletanyaggal rokon vagy analóg leleteket közöl. A szerző szakrendszerbe csoportosítja anyagát s az egyes szakokon belül a szerzők, ill. címek betűrendjében közli az irodalmat. A második füzetben az egyes szakoknak már külön alcímeket is ad, s ezzel az amúgy is világos szerkezetű repertórium áttekinthetőségét még inkább fokozza, annyira, hogy külön tárgy- és névmutató feleslegessé válik. A szerző a következő szakokat veszi fel : általános érdekű munkák ; ásatások, leletek ; illyr és kelta előzmények ; földrajz, topográfia, utak ; építészet, művészet, iparművészet ; terra sigillata és egyéb keramika ; pogány vallások ; kereszténység ; felirattan ; numizmatika ; a limesmenti törzsek a római korban és a népvándorlás népei. E beosztást találóan ós mindig a lényeget szemmel tartva állapította meg ; bár minden szakrendszer közös hibája, hogy önkényes és sokszor szét-