Századok – 1937
Történelmi irodalom - Giurescu; Constantin C.: Istoria Românilor. I. Ism.: Gáldi László 231
234 történeti irodalom. föl;1 az általa sokat emlegetett „józan ész" (bunul simt) egyáltalában nem hiteti el velünk, hogy Dácia Xenopol elméletének megfelelő gyorsasággal romanizálódott lakossága azért nem húzódott át a déldunai vidékekre, mert félt a római adószedőktől („szegényebb földet találtak, ugyanazt a bizonytalanságot, mint odahaza s ráadásul ott volt a római adószedő is", 166. 1.). Mint látjuk, az oláhság őstörténetének tárgyalásában G.-t a dáciai folytonosság szerencsétlen elmélete teljesen megzavarta s oly konklúziók levonására kényszerítette, melyeket még az ő ügyes szerkesztői fogásai sem tudtak elfogadhatóvá tenni. Mint a kontinuitás hívének, tudatosan meg kellett feledkeznie a balkáni oláhságról, a Dunától délre kifejlődött albán-oláh, majd szlávoláh együttélésről2 s amikor a történeti forrásoknak a balkáni vlach-okra vonatkozó adatait mégis figyelembe próbálja venni — legalább Puçcariu gigantikus őshaza-elméletének megfelelően (288—308. 1.), — akkor is csak azért vizsgálja az aruménok és megleniták sorsát, hogy belőle korszerű következtetéseket vonhasson le. Mivel félti ezeket a szétszórt oláh nyelvszigeteket a teljes beolvadástól, „az egyetlen mentség — szerinte — az lenne, ha letelepítenők az aruménokat és a meglenitákat mai határainkon belül. Az ő segítségükkel sok oláh városnak és mezővárosnak, valamint sok nemzetiségi szempontból különösen veszélyeztetett határvidéknek etnikai jellegét tudnók megváltoztatni" (289. I.).3 Történelmi szintézis, mely szinte bejelenti Aradra, Nagyváradra aruménok tervbevett betelepítését ! Már a nyelvészeti adatokkal kapcsolatban igazoltuk, hogy a szerző nem szívesen tekint túl a szerinte homogén tömegben élő oláhság belső fejlődésén. Kerüli a balkáni összefüggések pontosabb elemzését (Sandfeld alapvető művének, a „Linguistique balcanique"-nak címét sem idézi !), nem igen foglalkozik az első államalakulatok kiképződésében oly fontos kún s tatár hatással,4 1 G. egyáltalában nem veszi figyelembe Alföldi idevágó kutatásait (főleg „A gót mozgalom és Dácia feladása" c. tanulmányát), v. ö. Tamás említett bírálatát, Archívum Europae Centro-Orientalis, I. 270—71. 1. 2 Legújabban Tagliavini is határozottan elismeri, hogy az oláh nyelv kialakulása legjobban a Dunától délre képzelhető el (Enciclopedia Italiana XXX. 24. 1.). G. csak alkalmilag említ oláh-albán hangmegfeleléseket (97. 1.), de épp az ilyenfajta esetek összetartozása kétséges (ld. A. Graur : Coup d'oeil sur la linguistique balkanique. Bulletin Linguistique, IV. 39. 1.). 3 Annál jelentősebbek az efféle kijelentések, mert G. vonzóan megírt könyvének még igen nagy szerep juthat az oláh nemzetnevelésben. Ezt szász bírálója, Karl Kurt Klein világosan kifejezi : „Giurescus Buch hat so starke Vorzüge, dass es viele Auflagen erleben und ein rechtes Volksbuch der Rumänen werden wird." Siebenbürgische Vierteljahrschrift, LVIII. 342. 1. 4 E ponton G. nagy hasznát vehetné Rásonyi László alapos tanulmányának (Contributions à l'histoire des premières cristallisations d'état des Roumains. Archivum Europae Centro-Orientalis, I. 220. és köv. 1.).
