Századok – 1937

Történelmi irodalom - Giurescu; Constantin C.: Istoria Românilor. I. Ism.: Gáldi László 231

232 történeti irodalom. kedni egyes áltudományos nézetekkel, melyek képzelt politikai jelentőségük révén szinte kiirthatatlanul meggyökeresedtek az oláh szellemiségben. Innen származik munkájának felemás jellege : kitűnő s részleteikben is jórészt elfogadható összefoglalások mellé — amilyen például Jó Sándor korának jellemzése (480. és köv. 1.) — így kerültek oly fejezetek, ahol a problémáknak helytelen föltevése, túlságosan szűk vagy túlságosan tág keretbe való helyezése téves képhez és hibás következtetésekhez vezetett. Az egész művön végighúzódó alaptévedés már a földrajzi bevezetésben kidomborodik : — nyilván Mehedinti felfogásának nyomán — Erdélyt képzeli el az oláhokiakta föld központjának, „antik vagy középkori várnak" (3. 1.), amelyet a környékező tartományok „sáncai" vesznek körül. Nem veszi figyelembe, hogy ezzel Erdélyt kiszakítja a Kárpátok gyűrűjéből s azzal sem számol — bár a következő lapokon archeológiai áttekintést is ad — hogy a prehisztorikus kultúrák az Alföld felől Erdélybe is behatoltak s hogy viszont másrészről épp a Kárpátok vonala dél és kelet felé e kultúrák terjedésében is akadályt jelentett. G.-nak azért kell ez a ,,vár-szimbólum", mert szerinte a vár hajdani lakói, a dákok, illetve a rómaiakkal keveredett dákorománok vetették meg az oláh népiség alapjait. Mikor ezt az egyoldalú s a trák-illír elemet figyelembe sem vevő föltevést bebizonyított tényként adja elő („egy dolog, úgy hisszük bizonyos : a dákok alkotják népünk etnikai alapját", 96. 1.), akkor nyilvánvalóvá lesz, hogy az objektív külszín s a gazdagabb tudományos apparátus ellenére sem számolhatunk be komoly felfogásbeli haladásról —- az oláh történészek ismert hagyományaihoz viszonyítva — ebben az esetben sem. G. a dákok nemzeti egysége, a rómaiakkal való összeolvadás s a gyors romanizálódás jelentősége, valamint a Dácia kiürítése után is fennmaradt romanizált réteg tényleges továbbélése mellett új bizonyítékokat természetesen egyáltalában nem tud felhozni. Megelégszik tehát azzal, hogy kellőleg meg sem rostált tényekből és tetszetős, de meggyőző erővel nem bíró analógiákból építse föl egyoldalú s a balkáni romanizmussal ahg foglalkozó szintézisét. Adatai még a felfogásbeli alaptévedéstől eltekintve sem mindig helytállóak : felette bizonytalanok különösen nyelvi érvei. Itt sok esetben sem az adatok, sem a belőlük vont következtetések nem bírnak meggyőző erővel. Igen fontosnak tartja, hogy az oláhok ősei a megerősített helyet cetote-nak nevezték, vagyis civitas-nak. s nem arx-пак vagy castellum-nak (155. 1.). Nem veszi azonban figyelembe, hogy arx aligha volt népi szó, mivel egyetlen román nyelvbe sem került át s hogy a keleti romanizmusban (oláh, ó-dalmát, albán nyelv latin elemei) a castellum szó sem terjedt el.1 Ha tehát a szembeállított három szó közül kettő nincs meg a Balkánon, akkor a harmadik szónak bizonyító ereje is alaposan csökken. Az oláh földművelés latin terminológiájának, ennek a 1 Meyer—Lübke : Romanisches Etymologisches Wörterbuch1. 1745. sz.