Századok – 1937

Értekezések - SZILÁGYI LORÁND: Az Anonymus-kérdés revíziója (egy hasonmással) - 136–202

az anonymus-kérdés revíziója. 193 vonták, a koronázás kérdésében példáid azt válaszolva, hogy az „bárkinek az ellenmondása vagy sérelme nélkül, mindenki által, egyetemlegesen celebráltatott"; ezért a pápa a káptalant felszólítja, hogy amennyiben a nevezett püspökök ellenmondásuktól nem állnának el, hetvened vasárnapjáig (vagyis 1205 február 6-ig) a pápai döntés elnyerésére procuratorokat küldjön Rómába. A kérdésünk szempontjából számbajöhető rész így hangzik : Postulationi, quam celebrastis de venerabili fratre nostro </.(!) Colocensi archiepiscopo, ad Strigoniensem metropolim transferendo, venerabiles fratres nostri, eiusdem metropolis suffraganei, videlicet С. Quinqueecclesiensis, В. Watiensis, R. Vesprimiensis et J. Nitriensis episcopi, penitus contradicunt (!) per suas nobis litteras intimantes, quod V. (=Ugrino) bone memorie archiepiscopo vestro viam universe carnis ingresso, eis inconsultis, vos, habito ad invicem consilio diligenti, quodam de concanonicis vestris ad charissimi in Christo filii nostri H. Ungarorum regis illustris presentiam destinatis et quem vobis prefici volebatis, nomine tenus expressistis. . . . Porro, dilecti filii . . . abbas de Bucco et m agister Petrus, pro rege predicto (!), nec non et . . . prepositus Posonen(sis) et . . . thesaurarius ecclesie vestre, pro vobis in contrarium allegantes, asseruere constanter, ea, que ab ipsis episcopis proposita fuerant, penitus esse falsa ... in ipsa disceptatione fuit propositum coram nobis, quod memoratus archiepiscopus Colocensis, in grave Strigoniensis ecclesie preiudicium, vobis reclamantibus et confirmationes sedis apostolice ostendentibus, filium predicti regis corona vit in regem, cum non ad Colocensem ecclesiam, sed ad metropolim vestram coronatio regis Ungarie pertinere noscatur . . . quamvis e contrario (t. i. a király és a káptalan követei által) fuerit replicatum, quod, absque contradictione cuiuslibet et preiudicio alicuius, prescripta coronatio ab universitate fuerat celebrata.1 Ezután ismét több éven át nem hallunk róla. 1209-ben azonban (egyszerre két oklevélben) újra feltűnik és pedig mint egykor 1183-ban, úgy most is az esztergomi érsek oklevelében,2

a káptalani tagok névsorában, sajátságos módon két olyan személlyel együtt, akikben — nem sok valószínűtlenséggel — azt a két magyar klerikust sejthetjük, 1 Az oklevél után a registrumkönyvben még ezek az érdekes sorok olvashatók : Scriptum est super hoc regi, hoc addito: Monemus igitur celsitudinem tuam, quatenus predictos episcopos non impedias nec impediri permittas, quominus episcopi supradicti suam apud nos iustitiam libere prosequantur. (Migne, 215. k. 463—465. c.) 2 A közbeeső évekből az esztergomi érsektől mindössze egy oklevelet ismerünk, 1208-ból, ez azonban nem tartalmazza a káptalani tagok neveit. (Mon. Strig. I. 186. 1.) Századok, 1937. IV—VI. 13