Századok – 1937

Értekezések - SZILÁGYI LORÁND: Az Anonymus-kérdés revíziója (egy hasonmással) - 136–202

182 szilágyi loránd. Az oklevél már önmagában, diplomatikai szempontból is több okból figyelmet érdemel. Hazai gyakorlatunkban ugyanis ez az első nem királyi oklevél, melyben az oklevéladó nevét sigla rövidíti : N. dei gratia Strigoniensis ecclesie archiepiscopus . . . omnibus Christi fidelibus . . . s a 1 u t e m et orationes in Domino. Másrészt -— mint Kumorovitz legújabban rámutatott1 — ez az első oklevelünk, mely az authentikus pecsét fogalmát ismeri, amely megjelölés éppen francia eredetre vezethető vissza. Emellett vannak az oklevélnek olyan stiláris sajátságai is, melyek lehetetlen, hogy elkerüljék annak a figyelmét, aki a Gestát figyelmesen átolvasta. így az érsek oklevelében ezt olvassuk : ...consensu et voluntate nostra . . . terram . . . vendiderunt. Míg a Gestában két helyen is ezt : . . . pari consensu ас libera voluntate... castra metati sunt. (93, 7—94, L) Ergo libera voluntate et communi consensu... elegerunt sibi ducem . . . (40, 9—10) stb. Legérdekesebbnek azonban ezeket a rímekben kihangzó ritmikus mondatokat tarthatjuk, melyek magát az authentikus pecsétre vonatkozó részt is tartalmazzák : Solent scriptis inseri facta mortalium, — ne tractu temporis revocentur in dubium, — ut quod obliterare posset temporis diuturnitas, — ad memóriám hominum sigilli autentici (!) revocet auctoritas. Ennek a megfelelője a Gestában így hangzik : Felix igitur Hungaria, — cui sunt dona data varia, — omnibus enim horis — gaudeat de munere sui litteratoris . . . (34, 4—6.)2 Ennél is biztosabb útmutatásul szolgálnak azok a nyomok, melyek az 1183-ban Esztergomban szereplő kanonokok későbbi pályáját mutatják. Megértéséhez szükséges tudni, hogy patrónusuk : Miklós érsek II. Géza alatt maga is hosszú 1 Az authentikus pecsét. Turul, 1936. 53. 1. 2 E sorok rímeit a magyar fordítások is megtartották. Ld. Szabó K. : Béla király névtelen jegyzőjének könyve a magyarok tetteiről. II. kiadás. Javította Fejérpataky L. (Budapest, 1892. II. melléklet a Fejérpataky-féle kiadáshoz.) 4. 1. ; Pais D. : Magyar Anonymus, 21. 1.