Századok – 1937

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: II. Rákóczi Ferenc 129–135

130 hóman bálint. tehetségét gyors felfogás és biztos áttekintés, kritikai szellem és élénk tudásvágy, rendszeres gondolkodás és kivételes szervezőképesség jellemezték. Gyermekkorának és ifjúságának keserves tapasztalatai magának élő, zárkózott, már-már emberkerülő ifjút neveltek belőle. Tanulmányai közben a művészet világában talált üdülést ; emberek helyett inkább a könyvek társaságát kereste ; a természet titkait kutatta, s a filozofálás és vallásos elmélkedés felé hajlott. Vallásos hite, erős katholikus meggyőződése is a lélek legmélyebb forrásaiból táplálkozott ; ment volt minden formalizmustól és a hit lényegét nem érintő elfogultságtól. Hitéletének ez a bensősége és lelkének veleszületett jósága jutott kifejezésre felekezeti türelmében és szociális érzésében, a protestáns panaszok és a jobbágysors megértő megítélésében, önkritikájában és önzetlenségében, az egyéni gyengeségek megbocsátásában és a közéleti erkölcs szigorú értelmezésében. Önképzéssel folyton gyarapított műveltsége és erkölcsi felfogása messze fölé emelte kortársainak s a jellegzetes magyar hibák bírálatával népét is a maga erkölcsi színvonalára kívánta emelni. Egyénisége és nevelése visszatartotta a politikai szerepléstől. De mikor megismerkedett nemzete sérelmeivel és népe szenvedésével, habozás nélkül vállalta a reá mért nehéz históriai feladatot. Politikáját családi hagyományai mellett a török kiűzése és a trónöröklési törvény nyomán kialakult új helyzet határozta meg. Személyében két politikai párt vezéreinek vére és hagyománya egyesült. Apái — a Rákócziak és Báthoriak — Erdély fejedelmi székén kis országuk függetlenségéért és a keresztény felekezetek egyenjogúságáért küzdöttek ; a fegyveres ellenállás ősi nemesi jogában látták a nemzet fennmaradásának biztosítékát. Anyai ősei — a Zrínyiek és Frangepánok — a török kiűzésével és Erdély bekebelezésével óhajtották az ország területi egységét helyreállítani ; a királyhűség útján katholikus alapon életrehívott teljes