Századok – 1937

Szemle - Pokorny Emánuel: A Szt. Erzsébet-szerzet; tekintettel budapesti kolostorára; templomára és női kórházára. Ism.: Kampis Antal 111

szemle. Ill fogja bírni Richelieut a szövetség felbontására. Ennek a célnak elérésére utazott Pázmány Rómába s itt elkészítette népszövetségi tervét, amely Európa katholikus uralkodóit akarta egyesíteni a protestánsok és a török ellen. VIII. Orbán azonban annyira Richelieu hatása alatt állott, hogy Pázmány többszöri próbálkozása ellenére sem tudott a tervért lelkesedni s így a török kiűzése még egy félévszázadig elmaradt. B. kis munkájában erősen kidomborítja Pázmány hazafiságát, amely a katholicizmus mellett minden tettét irányította. Bakács István János. Pokorny Emánuel: A Szent Erzsébet szerzet, tekintettel budapesti kolostorára, templomára és női kórházára. Budapest, 1935. 8°. 170 1. 64 képpel. Buda XVIII. századi történetének irodalma értékes művel gyarapodott, melyben P. szorgos kutatások és élesszemű megfigyelések eredményekép állít emléket a visszavonultan működő betegápoló női szerzet tevékenységének s nyújt kolostora és temploma viszontagságos történetének megrajzolásával új vonásokat a poraiból megéledő Buda képéhez. A könyvet a szerzet alapításának és első fejlődésének története vezeti be. Megcáfolja azt az általánosan elterjedt, de téves hitet, mely II. András király leányát, Szt. Erzsébetet tekinti a szerzet alapítójának. Kimutatja, hogy a szerzet még csak nem is a középkorból veszi az eredetét, hanem azt Aachenben 1626-ban alapította Radermecher Apollonia. Már 1650-ben leánykolostor keletkezett Dürenben s ettől kezdve az anyakolostorból való kirajzás, az újabb és újabb telepek létesülése szinte napjainkig állandó maradt. Hazánkban a nővérek 1738-ban telepedtek meg először, Pozsonyban, ahol Esterházy Imre épített számukra kolostort és templomot. Budára csak 1785-ben kerültek, amikor II. József nekik adta a ferencrendiektől elvett, de katonai kórház céljaira alkalmatlannak bizonyult Fő-utcai kolostort és templomot. Az épületet a ferences rend emelte Buda visszafoglalása után a birtokába vett török mecset helyén. Az első igénytelen, szerény templomoeskát csakhamar az 1731-től 1741-ig épült mai díszes, tornyos templom váltotta föl. P. szorgalmasan felkutatta a templom építésére vonatkozó forrásanyagot : az építésnek szellemi és gazdasági vezetésében résztvett rendfőnökök és testvérek névsora csakúgy fellelhető könyvében, mint a templomot alapítványokkal és adományokkal segítő adakozók neve. Sajnos, a források nem beszélnek elég világosan és így inkább csak következtetni lehet arra, hogy magában az építésben és a templom belső felszerelésének művészi kialakításában legnagyobb részük maguknak a ferences szerzeteseknek volt. Amennyire a szűkszavú híradásokból kitűnik, a templom építésében főként Benkovich Ágoston és Matchievich Jakab ferences atyáknak jutott nagyobb szerep. Az 1756-ban elkészült főoltárt talán Pavich Imre atya tervezte ; a többi oltárnak, valamint a szentély és a mennyezet festményeinek készítőjéről mit sem tudunk. A szószéket a korábbi kutatás stíluskritikai alapon Bebo Károlynak, az óbudai Zichy-család sokat foglalkoztatott, jeles szobrászának tulajdonította ; P. azonban a ferences protokollum néhány eddig ismeretlen adatával valószínűsíteni törekszik azt, hogy az is rendi testvér, nóvszerint Kranovctter József munkája. A szerző figyelme mindenre kiterjed : pontos alaprajz, méretek, építészeti és műtörténeti leírások egészítik ki a gondosan gyűjtött okiratos adatokat. Oltárok, képek, szobrok ikonográfiái és stiláris meghatározásait csakúgy részletesen közli, mint ahogy figyelmet szentel a templom faragott padjainak is, s egy szerény képességű oltárképfestőnek, a Szt. Flórián oltár mesterének, Held