Századok – 1937

Történelmi irodalom - Gesamtinventar des Wiener Haus-; Hof- und Staatsarchivs. Hrsg. von ... Ludwig Bittner. Ism.: Miskolczy Gyula 96

103 TÖRTÉNETI IRODALOM. Tudománytörténeti szempontból fontos a kutatási korhatárok ingadozása. Az 1818-iki szolgálatrendben még 1792 volt a korhatár, de a levéltári anyag növekedésével, főleg az élő hivatalok anyagának beszállításával, ez a terminus egyre hátrább szorul. A kutatások nem igen lépik át az 1648-as évet, majd kitolódik 1740-ig az engedélyek megadása, sőt Metternich nem egyszer betekintést enged XIX. század-eleji aktákba is. Arneth 1815-ig szolgáltatta ki az aktákat a kutatóknak, később (a magyar delegáció fellépésére) 1830-ig, s 1905-ben 1847 lett az általános érvényű korhatár, s így is maradt 1918-ig. Az összeomlás után 1894 lett az akták betekintésének felső korhatára. Azonban ezeken a korhatárokon belül is voltak megszorítások, még pedig néha igen önkényesek. Csak például említjük, hogy az egyik tisztviselő, Fiedler, a diplomáciai anyagot kutató Rankénak hajlandó volt kiadni a raportokat, de megtagadta az utasítások megtekintését. Széles teret engedett az önkénynek az előzetes revízió. Az az elv uralkodott ugyanis, hogy az állami érdek, az uralkodóház tagjai, élő személyek stb. minden erkölcsi kár ellen megvédendők, tehát az ilyen anyagot-nem volt szabad a kutatók kezébe adni. Szilárd revíziós elv nem volt lefektetve, s a tisztviselő akárhány esetben elrejtett a kutató elől ártatlan természetű anyagot is, hogy tevékenységének nyoma legyen. Még ma is megállapítható, hogy, mondjuk,WertheimerEde kutató szeme elől aránylag sok, Andrássy Gyula működésének emlékét őrző anyag rejtve maradt, ami monográfiája kritikáját lényegesen befolyásolja. Vagy megállapítható számos esetben, hogy egyes tudósoktól megtagadták, sokszor teljesen önkényes, a tudománytól idegen meggondolások alapján a kutatási engedélyt : így egvízben Sickeltől, majd 1858-ban Szalay Lászlótól, vagy Arneth politikai okdk miatt visszautasította Treitschke kérését, míg Schmollernek megadta az engedélyt stb. Ugyancsak tudománytörténeti szempontból fontos megállapítás, hogy egyesek, így Friedjung, Plener, Hengelmüller, Wertheimer, Hussarek és Berzeviczy abban a külön kedvezményben részesültek, hogy a megszabott korhatár után keletkezett iratanyagot is használhatták. A tudományos tanácsadás a tisztviselők részéről általában mintaszerű volt. Különös fontosságot tulajdoníthatunk ennek a ténynek, ha tekintetbe vesszük a hivatalnokok tudós-képzettségét. Igaz, hogy miként a magyar Országos Levéltárban, úgy a bécsi állami levéltárban is hosszú ideig a jogi tanulmányokat tekintették az alkalmazásnál mérvadóknak, de már Károlyi és Winter nemzedéke részben elvégezte az Institut für österreichische Geschichtsforschung tanfolyamait is, s az összeomlás óta e tanfolyamok látogatása elengedhetetlen előfeltétele a levéltárnoki képzésnek. Olyan kitűnő tudós tisztviselők irányították a kutatók munkáját, mint Arneth, Bittner, Chmel, Gross, Gooss, Brunner, О. Lorenz, Hormayr, Mayr, Stowasser, Roschmann, Voltelini, Winter stb., akik mellett méltóképen sorolhatók fel a magyar származású tisztviselők, egy Gévay, Károlyi, Szekfű stb. Ezek a kiváló tisztviselők hivatali működésükkel is elévülhetetlen