Századok – 1937

Történelmi irodalom - Gesamtinventar des Wiener Haus-; Hof- und Staatsarchivs. Hrsg. von ... Ludwig Bittner. Ism.: Miskolczy Gyula 96

97 TÖRTÉNETI IRODALOM. ménvei, a regisztratúrák pedig a hivatalos működés lecsapódásai, tehát az illető hivatal történetének ismeretéhez pótolhatatlan értékű felvilágosítást nyújtanak. Regisztratúra tanulmányozása nélkül alig képzelhető el tehát a modern igényeknek meg­felelő hivataltörténet. Tévedés lenne ugyanis szem elől téveszteni, hogy a normatív természetű rendelkezésekből nem lehet elegendő evidenciával rekonstruálni egy hivatal működését, mert normát és tényleges életet, rendeletet és gyakorlatot a legtöbb esetben mély szakadék választ el egymástól. Olyan elv ez, amelyeta csirái­ból kibontakozó magyar hivataltörténet művelői bizonyára követni fognak, mint megszívlelendő módszertani szempontot. A hivatal a maga regisztratúrájával, de egv központi levéltár is, olyan fogalmak, amelyek szoros összefüggésben állanak a köz­hatalom, a hivatalnok-állam, sőt nem egyszer az államrezon fogalmával is, következésképen megvilágíthatják a kormány­zati rendszerek változását, gondolati tartalmát és képviselőinek felfogását. Amellett a levéltárak fejlődése, felépítése, anyaguk megőrzése és rendezése, főképen pedig kihasználásuk lehetősége, nemcsak elősegítik, hanem egyenesen elhatározóan befolyásolják tudományunk fejlődését. Ranke, Böhm, Waitz és még sok más kiváló tudós irodalmi működése — hogy csak pár nagy nevet em­lítsünk — elválaszthatatlan a bécsi levéltárban végzett kutatástól, amelyhez azonban mégis elsősorban a dunavölgyi államok, s így Magyarország történelmi irodalma kénytelen becses anyag fel­lelése és ösztönzés nyerése végett folyamodni. Károlyi Árpádtól kezdve, Szekfű Gyulán keresztül, a legifjabb magyar történetíró­nemzedékig a bécsi állami levéltár mérhetetlen anyagából merí­tettek mindenekelőtt újabb korunk századainak kutatói. Ez a tény teszi előttünk különösen becsessé a reája vonatkozó iro­dalmat. Felesleges lenne e helyen azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy mit jelent az állami levéltár tisztviselői karának e nagyszerű vállalkozása a levéltártudomány szempontjából. Az érdeklődők más helyen minden bizonnyal megkapják erre a kérdésre is a vá­laszt. A történetírót, főleg az újkori történelemnek a levéltárakra utalt kutatóját, más dolgok érdeklik, nevezetesen : milyen segéd­eszközt nyert az új műben a hatalmas levéltár anyagának ismere­téhez, s főképen, hogy milyen fokú támogatásra számíthat benne az újkori írásos anyag felhasználásánál gyakran mutatkozó nagy nehézségnek leküzdésében, a forráskritika elvégzésében. Ezekre a kérdésekre választ ad L. Bittner mesteri világossággal és pontos­sággal megírt bevezetése a levéltár történetéről és a vállalkozás­ban érvényesült alapelvekről. Vegyük még ehhez a tudomány­történet tekintetéből fontos adatokat, s ezzel meg is határoztuk a „Gesamtinventar" helyét és jelentőségét az általános történeti irodalomban. Az állami levéltár birtokállománya jelenleg kb. 70.000 ok­levélre, vagy 100.000 kötet iratra és 30.000 kötetre rúg, ami meg­közelítőleg 60 millió darabnak felel meg. Tudománytalan kívánság lenne tehát, hogy a leltár minden darabot, vagy minden köteget Századok, 1937. I—III. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom