Századok – 1936

Történeti irodalom - Geramb Viktor ld. Mautner Konrad 76 - Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása. Magyar humanizmus. Ism.: Kardos Tibor. 76

78 TÖRTÉNETI IRODALOM. 78 életének utolsó két évtizedére s a megindítót Petrarca velencei körében kell látnunk. Benintendi de Ravagnani velencei kancellár békebeszéde Nagy Lajoshoz (1357) az a legrégibb időpont, melyet ezidőszerint úgy tekinthetünk, mint a magyar humanizmus kezdeti pontját. Petrarca egyik legkedvesebb barátja, Benintendi de Ravagnani hétszer járt követségben a magyar királynál és utána a velencei humanista kancelláriának úgyszólván minden számottevő embere többször megjárta az utat a magyar udvar és Velence között. A velencei humanizmus hatása mindenekelőtt a korabeli magyar történetíráson látszik. A minorita krónikatöredék szerzője éppen úgy, mint Küküllei, átveszi a velencei történetírás módszerét : az oklevelek rendszeres, állandó, úgyszólván tengelyszerű használatát. Küküllei bevezetése meglepő párhuzamot mutat Andrea Dandolo dogé kisebbik krónikájának bevezetésével. Sőt még a Bécsi Képes Krónika eredetijének szerzője, Kálti Márk is, akit pedig joggal tartanak a későn virágzó és hamar letűnő magyar lovagkor ábrázolójának, ő is tud a „humanitás" erényéről és a Fortuna szép részletesen leírt szeszélyességéről. A magyar uralkodó életrajzírója, Küküllei Vegetiust, Benintendi kancellár kedvelt auktorát idézve, egészen humanista gondolatkörben mozog. Nagy Sándor helyett a római birodalom felé fordul, a siker gyökereit úgyszólván fizikai módon vizsgálja, amidőn a római birodalom nagyságát Vegetius nyomán a hadtudományban látja meg. Sőt a késői római író hadászati kézikönyvéből úgyszólván csak azok az aforizmák érdeklik, melyek az újkor kialakításában oly jelentősek. Vegetius megítélésében tisztára formai elvet hangoztat, amidőn bölcsessége mellett azt dicséri benne, hogy „facundissimus". Ugyancsak Itália felé mutat a pécsi egyetemen mondott egyházi beszédek skolasztikus-humanista gondolatvilága. Ezen a téren sürgős teendő lenne a még kiadatlan beszédek közzététele. Ezek a beszédek az emberi fenség eszméjétől kezdve az irodalmi hatalom humanista elméletéig minden reneszánszkori problémát említenek. Műveltségi körük felöleli az egész latin irodalmat Sallustiustól Senecaig, Horatiustól Iuvenahsig. És, ha talán e beszédekben újszerű gondolati tartalmukon túl formai érdeklődést nem látunk, akkor vannak olyan alkotások is, melyekben ez nyomul előtérbe. Ilyen a magyar kancelláriában keletkezett „História de translatione Sancti Pauli Thebaei cognomento primi eremitae", mely a pálosok ősének, Remete Szent Pálnak Velencéből való áthozatalát tárgyalja. A szónokias hangú kis műben minduntalan megismétlődnek a „szép stílus", „díszes stílus", „ékesszóló beszéd", „szavaknak szép fűzése" kitételek. Helyet talál benne az ébredő természetérzék is : Buda városának különleges tulajdonsága ebben a kis műben, hogy „igen kies" fekvésű. Ugyanekkor nem egyéb a „História de translatione" forrása az ereklyék történetét illetőleg, mint Andrea Dandolo krónikája. Ujabb jelenség, hogy Mária királyné megbízást ad egy velencei humanistának, Lorenzo de Monacisnak, hogy írja meg kora történetét. A velencei titkár, aki rendkívüli szerepet