Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

[171] m ag varország pénzügyei 1848 1849-ben. 015 sok munkáskezet vont el a földektől, de az otthonmaradottak szorgalma pótolta a hiányt, sőt a legelőelkülönítések után az addig vetés alatt nem állott földeket is feltörték.1 Az ipar helyzete az átalakulás első hónapjait kísérő pénzügyi és ezzel összefüggő kereskedelmi válsággal kapcsolatban nem sokban különbözött a mezőgazdaság helyzetétől. A vásárlóképesség ezekben az időkben a mélypontra sülyedt. Mindenki óvakodott a költekezésektől és osztrák bankjegyein, ezüst húszasain senki sem akart túladni. Vevőközönségük, a falusi földműves lakosság vásárlóképessége már a szabadságharcot megelőző évtizedben erősen csökkent. Az 1847.-i ritka rossz termés, a szociális és gazdasági helyzet hirtelen megváltozása, a mezőgazdasági termények rossz értékesítési lehetősége állandó fogyasztóikat visszatartották a szükséges iparcikkek vásárlásától. Az iparosok a nélkülözhetetlen nyersanyag egy részéhez : vashoz, fához, bőrhöz stb. és félkészítményekhez, melyeket eddig Ausztriából minden nehézség nélkül megkaptak, az ott, már előbb beállott események következtében mind nehezebben jutottak. A megcsappant kereslet, részleges nyersanyaghiány munkáselbocsátásra kényszerítette a mestereket. Az eddig 4—5 segéddel dolgozó műhelyekben a mester most már inasaival dolgozott. A mesterek e néhány sovány hónapot mindenesetre könynyebben tűrték, mint segédeik. Mindegyikük bírt olyan fekvőséggel, amelyből kiadásait pótolni tudta : a lakóházon kívül legtöbbször veteményes kerttel, elég gyakran néhány hold szántóval, de minden esetben egy kis szőlővel. A kézműiparban foglalkoztatott tanult munkások, segédek, különösen a népesebb városokban, főleg Pesten munka nélkül maradtak. A hitelválsággal kapcsolatos csődök és munkanélküliség kb. 10.000 szakmunkás kenyerét tették bizonytalanná, A két kezük munkájából élők minden értékesíthető holmija a zálogházba vándorolt, melynek forgalma úgy megnőtt, hogy pénztárai már áprilisban üresen állottak és raktáraiban 1,500.000 forint értékű elzálogosított tárgy feküdt, 50.000 forintos kölcsönt kért és kapott a vallásalapítványtól a belügyminiszter közbenjárására, aki közrendészeti szempontból szükségesnek tartotta a zálogház zavartalan működését. Az intézet pénztárában lévő 15 db Osztrák Nemzeti Bank- és 5 db metallique-részvényre a Kereskedelmi Banktól lombard-hitelt vett fel.2

De a munkanélküliek száma 1 Hódmezővásárhelyen 7200 hold legelő jutott a házas zselléreknek, amit bevetettek. (F. I. K. M. Földmív. oszt, 1849 : 3/30.) 2 BM. Közigazgatási oszt. 1848 : 9/59., 63/9. ; u. o. beadvánvok 1848 : 268., 546., 929.