Századok – 1936
Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470
fi 67] magyarország pénzügyei 1848 1849-ben. 647 ság is. A kormányzó kész volt bankókészítésre más nyomdának is megbízást adni, de Duschek ehhez nem járult hozzá, mert attól félt, hogy a fizetőeszközök ilymódon való szaporítása a már forgalomban lévő pénz teljes elértéktelenedését vonja maga után.1 Ez a veszély már alaposan megrongálta pénzjegyek hitelét. A kormány az osztrákok által megszállott vidékéken csak az ércalappal bíró 1 és 2 forintos bankjegyekért vásárolhatott, míg a többi területeket saját pénzjegyeivel árasztotta el. Az első hónapok 4—5%-os disagioja lassan 20%-ra emelkedett. Ez az értékcsökkenés nemcsak az országban forgó kétféle, osztrák és magyar fizetőeszköznek tulajdonítható, hanem a változó hadiszerencsének is, amely a magyar papírpénz hitelét hol megszilárdította, hol gyöngítette.2 A spekuláció még jobban növelte a bizalmatlanságot. A magyar kormány fennhatósága alatt álló területekről gyakran jöttek Pestre kereskedők, kik már az első hetekben összevásárolták az osztrák bankjegyeket és most különböző álhírek terjesztésével ismét osztrák bankjegyeket vásároltak Kossuth-bankókért. Míg március végén Pesten a Kossuthbankók teljes névértékben forogtak, addig április 6.-án reggel az 5 forintos magyar pénzjegyekért 4 forint 30 krajcárt, délután már csak 3 forint 30 krajcárt adtak. A bizonytalanságot fokozta Windischgrátz március 8.-i rendelete, amely a közpénztáraknál érvénytelennek nyilvánította a magyar 5 és 100 forintos pénzjegyeket.3 A forgalom legmostohább „értéke" a 100 forintos volt, amely névértékének 20—25%-át elvesztette.4 A június és július hónapokban bekövetkezett harctéri események a magyar pénzjegyek elértéktelenedését teljessé tették. A magyar papírpénz ingadozó értékét népünknek az önvédelmi harc eredményességébe vetett bizalma biztosította és őrizte meg. Ez a lelki tényező most már elhagyta a heroikus küzdelem egyik eszközét, a Kossuth-bankókat, melyeknek egy részét ,,a hódító" osztrák seregek megsemmisítették, míg másik részük falba rejtve, vagy pincék mélyén talált pihenőre. 1 U. o. Honvédelmi Bizottmány, a kormányzó iratai 1849. jún. 12. Múz. Kéziratgyüjt., M. kir. P. M. 1849. júl. 8. 2 Figyelmező 1848. évi 28. sz. Hírfüzór. — Veszprém megyében az osztrák 1 és 2 frt-osokat, mivel nagy mennyiségben forogtak a nép között, adóban is elfogadták. 3 Faragó i. m. 214. 1. 4 Figyelmező 1849. évi 42. sz.
