Századok – 1936
Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470
610 ungár i.ászló. [136] menyek között körülbelül 20—22,000.000 forintra rúgott Erdély és a tengerpart jövedelmeivel egyetemben. De még ez az összeg sem állott a pénzügyminiszter rendelkezésére. Az elmúlt évek gazdasági válsága, valamint az 1846. évi rosz termés az adószolgáltatáson hatalmas rést ütöttek : a hátralék több mint 7,000.000 forintra szaporodott. A pénzügyminiszter hivatalba lépésekor félmillió forint készpénzt talált a kincstárban és ebből már május 17,-éig elköltött 380.000 forintot.1 A szorult helyzetben kapóra jött a pénzváltásból származó nehézségek egész sora, melyek a közvélemény előtt is indokolttá tehették egy új fizetési eszköz kibocsátásának elkerülhetetlen szükségét : a magyar egy- és kétforintos bankjegyek forgalombahozatalát. Az Osztrák Nemzeti Bankkal és pénzügyminiszterrel folytatott tárgyalások során Kossuth már április 18.-án célzott olyan eszközök igény hevételére, „melyek talán az Osztrák Nemzeti Bank érdekeivel nem lennének összeegyeztethetők".2 Röviddel ezután a sajtóban nyilvánosságra hozta bankjegykibocsátási tervezetét. Április 25.-én a pesti kereskedelmi élet és a Kereskedelmi Bank vezetőivel, kiváltkép Havas József igazgatóval személyesen tárgyalt az általa szükségesnek vélt teendők felől. Április 29.-én — 3 nappal előbb, mint ahogy az Osztrák Nemzeti Bankhoz intézett egyik iratában az igazgatóság irántunk való lojalitására hivatkozott — felszólította a Kereskedelmi Bank vezetőségét, most már hivatalos formában, konkrét javaslattételre, olyan pénzügyi intézkedésekről, melyek az állam és a közgazdasági élet szükségleteit kellő módon szolgálnák.3 A bank vezetősége jól tudta, hogy a pénzügyminiszter jegykibocsátó intézet alapítását kívánja és a miniszterhez juttatta ilyen értelmű tervezetét. Kossuth a jegybank felállítását úgy tekintette, mint az önálló és független magyar pénzügy alapvetését. Létesítését kétségbevonhatatlannak és jogosnak nyilvánította már 1844-ben, amikor a reformtörekvések megvalósításának pénzügyi feltételeiről írva hangoztatta, hogy „Magyarországnak egykoron jegybankja lesz" és „elkövetkezik a jegybanknak is ideje".4 A Kereskedelmi Bankkal 1 Kossuth május 17.-én bizalmasan jelenti a miniszterelnöknek a kincstár nyomasztó helyzetét. A katonaság sürgősen 210.000 forintot kér. Azt javasolja, hogy a katonai élelmezésért járó fizetéseket csak negyedrészben fizessék készpénzben, a többit 3 vagy 6 hónapos kincstári utalványokkal. (PM. ein. 1848 : 569.). 2 Faragó i. m. 33. és 41. 1. 3 PM. ein. 1848 : 265. 4 Pesti Hirlap, 1844. évi 341. sz.
