Századok – 1936
Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470
[69] A PORTA TÖRTÉNETI-; 1526—1648. 501 alapján rójja meg őket. Nógrádban „az rowo az wegekben jarthésmyndenfeölaz zeginsegetb hozaya hyvatta fenychygh alath, ozthan wgy rotha".1 Persze a lakosság jó része nem mutatkozott. Ahol pedig már várakra sem lehetett támaszkodni, ott még ilyen módon sem járhat el a rovó. így a hódolt területek portáit átviszik az előző évi registumból a következőkbe, vagy jó esetben adódik a „summa portarum, quantum propter vicinitatem turcarum connumerari potuit."2 A megye portáinak számára a rovó munkája nemcsak negatív irányban volt hatással, amikor gondatlan összeírása következtében a portaszám csökkent, hanem mutatkozhatott ez a hatás pozitív értelemben is, ha a szigorú összeírás után az előzőhöz képest emelkedett az adózó porták száma. Szele Jakab 1555-ben Zala megyében úgy hajtotta végre az összeírást, hogy például Tihanyban volt „oly ember, ki 70 esztendős, ki azt mongya, hogy soha ilyen kegyetlen rovás rajtok nem volt . . . mert annak előtte, hogy hat portásra rótták, mostan penig tizenkettőn."3 Az ilyen munka természetesen felzúdulást váltott ki a megyében és maga Szele is kénytelen volt urától oltalmat kérni a megye haragjával szemben, mert „halálra gywlewlnek engemeth, hogy az ő kedvek zerent nem cselekethem az rawas dolgabwl".4 Hogy a portaszám megállapításában mennyit jelent az összeíró eljárása, azt szépen mutatja Békés megye 1562. évi összeírása, amikor Földváry István túlzott szigora az 1560.-i 981 porta helyett 1947-et eredményez.5 Ezt a számot azonban hosszabb időn keresztül tartani nem lehetett és az új összeíró már 1564-ben több mint 300-zal kevesebb portát talált a megye területén. A gondos, körültekintő összeírás fontosságát növeli az a tény, hogy a porta és telek közti kapcsolat a század végére rendkívül meglazul. Ha a jobbágy nem is kerülte el az összeírót, adókötelezettségének és adózása mértékének megállapításánál még számos körülmény segítette őt abban a szándékában, hogy lehetőleg minél kevesebbet fizessen. Ennek 1 12 évvel később ugyanilyen a helyzet : „nequaquam propter metum hostium in connumeratione villatim procedi potest, sed looa certa designantur, ubi dicator manere cum iurato nobile sibi adiuncto debeat." (Litt, ad cam. 15:20.) 2 Városi és kam. iratok, fol. Lat. 1004. 3 Komáromy A. : Magyar levelek a XVI. századból. Tört. Tár, 1907. 309. 1. 4 Négyszáz magyar levél a XVI. századból. Közli Szalay A. (Pest, 1861.) 158. 1. 5 Karácsonyi J. : Békés vármegye története. (I. Gyula, 1896.) 230. 1.