Századok – 1936
Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470
498 JUHÁSZ LAJOS. [46] pozíciói nem mulasztanak el egy alkalmat sem, hogy a „pernitiosa portarum in médias tertiarias et quart arias divisio"-nak megszüntetését ne követeljék.1 Az ilyen módon való összeírás kétszeres hátrányt jelentett az adóztató számára. Veszteség éri egyrészt azzal, hogy eddig esetleg egész portának vett résztelek a következőkben az adóegységnek csak megfelelő hányadát teszi, másrészt azáltal, hogy lehetőséget nyújt az adózók számára egész telket, épp az arányosítás révén, hamisan töredék portának vallani. A kamarák és a király törekvését ezen a ponton sem koronázta siker, mert a rendek minden alkalommal visszautasították a királyi propozíciónak idevonatkozó részét. A portának résztelkek összegeként való meghatározása a telkek megítélésénél elkövethető visszaélések kútforrásának bizonyult. A rovót a falvakban a falusi bíró informálta a porták száma felől és neki a bíró esküjével meg kellett elégednie.2 Csak 1550-ben és 1552-ben, amikor nem volt új összeírás, hanem a régi registumot használták fel és eszerint szedték be az adót, győződhetett meg személyesen az exactor a legutolsó összeírás óta beállott változások felől.3 1554-től kezdve ismét a bíró eskü alatt tett vallomása volt a mérvadó. Csupán a hódolt területen lévő falvak adatait vallotta a szolgabíró, mert ide a rovó többnyire egyáltalában nem tudott eljutni és teljesen a bevallásra volt utalva.4 A bírák azonban nem jártak el becsülettel tisztükben. Általános a panasz ellenük. Hosszútóthi János Zalából írt levelei közül az 1564.-i évből hármat is ismerünk tele kifakadásokkal : ,,Az bírák igen elesküszik az portaszámot",5 vagy „csalárdságok sokak vannak ellenünk, kik miatt keseríttetünk, titkon embert fogadunk, kiknek fizetést adunk, kik igazán mindent megmondták".6 Jellemző ez a mondata : „Annyi lélök veszedel-1 1569 : Magy. orszgy. eml. V. 207. 1. — 1574 : u. о. VI. 26. 1. — 1578 : u. о. VI. 220. 1. — 1582 : u. о. VII. 35. 1. — F. Sisic : Acta comitialia regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. III. (Zágráb, 1916.) 120. 1. 2 1547 : 10. tc. : „Dicatores iudicum iuramento contenti sint". (Magy. orszgy. eml. III. 137. 1.) „Dicator iuramento judicis contentus érit, diligenter tamen animadvertet ne judices per dominum eorum terrestrem vei eorum officiales aut communitatem eius loci ad false iuramentum instigentur". (Libri instr. I. 220. 1.) 3 Ha nem elégednék meg, szabad neki „ad faciem locorum exire et oculata fide revidere". (Magy. orszgy. eml. III. 361. 1.) 4 Soós János zólyomi alispán levelében olvassuk, hogy a falusi bíró helyett azért vall a szolgabíró, „cum istis maior fides et authoritas tribuitur, quam illis". (1574. Litt, ad cam. II. 113.) 5 Litt, ad cam. 7 : 206. 6 Litt, ad cam. 7 : 209.
