Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

[39] A PORTA TÖRTÉNETI-; 1526—1648. 501 prepozíciók.1

Maguk a jobbágyok nébol közös alapot teremtenek az adófizetésben való támogatás céljából. Söjtörön volt körülbelül 20 kaszaalja rétjük, a rajta termő szénát eladták és ebből segítették egymást a királyi rovásban, vagy más adókban.2 A porta az egész teleknek felel meg. Kérdés : mi legyen az eljárás ott, hol töredéktelkek is előfordulnak? A fél, negyed, vagy nyolcad telkeket megfelelő portának számítva összegezzék-e, vagy mindegyiket egy-egy portának vegyék? A résztelkek összeszámlálásának ez a problémája már I. Mátyás idejében megvolt. Az összeírásban követendő eljárást szabályozták erre való tekintettel is. Mátyás határozatát azonban halála után figyelmen kívül hagyták s csak az egész telkek XVI. századi pusztulása, a fél, negyed telkek általánossá válása tette ismét szükségessé e kérdés tárgyalását. A résztelkek számának megnövekedése több ok hatása alatt következett be. Az egyik ilyen ok az egész telek szétosztódása. Békés időben, nyugodt viszonyok közt a telkek osztódását főként a népesség természetes szaporodása idézte elő. A jobbágyfiaknak csak egy része igyekezett a szülői háztól elköltözve önálló gazdálkodást folytatni, más részük otthon maradt és az apa telkén építette fel saját házát. Ugyanazon a telken élnek apa és fiai. A XVI. században is előfordul számos helyen, hogy egy telken több azonos vezetéknevű paraszt él.3 Az együttélés azonban nem tart soká. A következő lépés a testvérek különválása és az egész teleknek részekre oszlása. Fél, harmad, negyed telkek szerepelnek a falu utcájában, kettesével, hármasával, négyesével egymás mellett, bizonyságául annak, hogy e részek valamikor egész telket alkottak. A telkek osztódásának másik módja az összeköltözés utáni elkülönülés. Azok, kik bármely okból közösen egy 1 Rudolf 1578. febr. 28.-i iratában „iisdem (sc. dicatoribus) dicae inter divites et pauperes distribuendae curam commodissime demandari posse existimat." (Magy. orszgy. eml. VI. 220. 1.) Vagy 1598-ban a pozsonyi kamara felterjesztésében : „Dignum autem quoque est ut coloni ditiores sublevent pauperiores, ita tamen ut oblatum subsidium de singula nihilominus domo compleatur." (Exp. cam. 1598. febr. 25.) 2 U. et С. 12 : 42. —• A „ditiores sublevent pauperiores" elvét megtaláljuk e kor adózásában másutt is. Az 1537.-i Hufe-ként szedett stájer „landesfürstliche Urbarsteuer"-ban „der Reiche den Armen übertragen sollte". Az egy-egy birtokra eső adóösszeget az adózók képessége szerint osztják szét. (Mensi i. m. I. 170. 1.) 3U. et С. 11 : 23., 46 : 73.