Századok – 1936
Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470
502 juhAsz laj os. [22] valóban vannak adataink arra, hogy Mátyás az adót nem telkek, hanem házak szerint szedette.1 Ez természetesen nem ment tiltakozások nélkül.2 Mátyás azonban, miután a porta szerint való adózás hátrányai világosak voltak előtte és a porta tartalmát nem sikerült átformálnia, nem törődött a régi szokásokkal, olyan adóegységet követelt, melynek alapján az adó legtöbbet hoz. Adóforrás továbbra is a föld maradt. Mindazok, kiknek földjük nincs, vagy csak olyan kevés földet művelnek, hogy abból adófizetésre nem telhet, mentesek ez alól. Nem veszik számba a porta összeírásánál a zselléreket sem, minthogy általában földnélküliek, azonban ha van földjük, amelyből már jelentős hozadék várható, Mátyás őket is az adófizetők közé fogja. így az 1478 : 4. tc. szerint „inquilini autem íIli dicentur, qui terras arabiles sessionum vei vineas proprias colunt, alii vero non dicentur".3 Már Zsigmond alatt találkozunk olyan törekvésekkel, amikor a jobbágyok visszaélésekhez folyamodnak, hogy kivonják magukat az adózás alól. Midőn Zsigmond különböző adótételt szab ki a nagy és kis kapura, előfordul, hogy az utca felé kis kaput tesznek és a nagy kapu, melyen keresztül járművel lehet közlekedni, a telek alsó végében van.4 A rovó itt bizonyára kevésbbé veszi észre és a telket kis portának lehet 1 Csánki D. : I. Mátyás udvara. Századok, 1883. 522. 1. Bonfini szerint a subsidiumot nem is házanként vetik ki, hanem fejenként. {U. o. 525. 1.) — Lengyelországban, hol a jobbágyadózás fejlődése a magyaréval teljesen azonos irányú, a telekadóval kapcsolatban a XV. században ugyanezek a problémák vetődnek fel. Amikor a laneus és a jobbágygazdaság nem fedi már egymást, az adóegység megállapításánál itt is differenciák merülnek fel. Ulászló 1443.-i statutuma a megosztott telkek, az egy telken többen élők dolgában úgy dönt, hogy a jobbágyokra kivetett kétgarasos adót adják meg ,,de quolibet laneo etiamsi illum plures personae possideant." 1496-ban szintén „non confuso vei de domibus, vei de agri partibus, sed de quolibet agri laneo seu manso integro solvi debeant." (K. Rakovski : Entstehung des Grossgrundbesitzes im XV. und XVI. Jahrhundert in Polen. Posen, 1899. 12. és 28. 1.) 2 Ennek nyomát látjuk az 1474 : 4. tc.-ben, amely szerint „portae numerentur et non fumus neque sessiones desertae", vagy az 1475 : 2. tc.-ben, mely szerint az adót úgy szedjék, hogy „non fumus sed portae tantummodo dicentur". (Kovachich : Sylloge, 222. 1.) 3 Hogy különben nem számítják őket a porták közé, még ha valamicske földjük volt is, azt bizonyítja az 1467.-i országgyűlés határozata : „liberis semper inquilinis, in villis vei oppidis exterioribus, qui utuntur aliqua particula terrae, videlicet qui пес terrestri domino quidquam solvunt". (Kovachich : Supplementum, II. 183. I.) 4 1411 : 2. tc. : ,,Ubi vero aliquem jobbagionem ab anteriori parte curiae suae parvam portám seu ostium, a retro vero magnam portam habere conspexerint, huiusmodi curiam pro una porta dicare teneantur". (Corpus Juris, I. 242. 1.)
