Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

[1.5] A KIRÁLYI HATALOM EREDETÉRŐL. 495 kötelességének tudta.1

A magyar humanizmus „haza"fogalma csak érzelmileg gazdagodik és kifejezéseiben csiszolódik, valójában ősrégi, először az árpádkori honvédelmi rendszerben, király és nép honvédő kötelességében — irodalmilag szent királyunk legendájában (1077—1083) —jelentkező fogalmat és tudatot rejt. A magyar állam Szent István és nemzetségének alkotása, a magyarság „néppé" szervezése nem. A magyar nép uralkodó nemzetségétől függetlenül is érezte közös származású, összetartozó nép-voltát. Még az állam (király) XI—XII. századi preponderanciája mögött is világosan kivehető a nép szerepe, aminthogy jelen dolgozatunkban is megpróbáltuk azt kiemelni. Máshelyt már említettük egyszer, hogy nemcsak „alattvaló" a magyar nép az Árpád-korban sem, ezt mutatja a népi : királyon és udvarán kívül álló erők erős közreműködése a XI—XII. századi magyar állami és politikai életben is. Ha eredetmondájuk nem is volt a magyaroknak — vagy talán csak fenn nem maradt — azt mégis tudták, hogy Keleten élnek pogány magyarok, akiktől ők származtak. Sőt, mi több, azok a keleti pogány magyarok is tudták, még pedig ősi hagyományból, hogy vannak nekik rokonaik, csak azt nem, hogy hol.2 Krónikáink nem, de a Szent István-legenda megemlékezik egy nagy népi katasztrófáról, mely a magyarságot majdnem megsemmisítette, „s a keresztény hit e nyers és kóbor népnek már csak maradványait üdvözíthette". Legendáink és a XI. század végének aszkéta önkritikája szólal meg itt, s ebben 1 Ld. ehhez : ,,ad tuendam pátriám armatos totius ungarie contraxit" Szent István a Konrád császár elleni harcban (Szent István nagy legenda és Hartvik-legenda. Mátyás F. : Fontes domestici I. 24. és 53. 1.), már akár fejenként vonultak be a magyarok, akár csak kontingenseket állítottak. — Ld. még Aranybulla, 1222:7. még inkább 1231 : 16. : ,,si vero exercitus super regnum venerit, universi et singuli ad defensionem patrie contra inimicos se opponore teneantur" (nemesek és nem nemesek). — A magyar hazára még Szt. István kis legendája : a besenyők megtámadták „patrie eius confinia" (i. h. 6. 1.). — „Filios perdicionis et ignorancie, populum rüdem et uagum, culturam dei nescientem, ungaros videlicet, pannonié pátriám inhabitantes ... de celo prospiceret", tudniillik Isten (i. h. 12. 1.). 2 Ld. : Ricardus : De facto Ungarie magne. A pogány keleti magyarok „sciunt, . . . per revelationes antiquorum, quod isti Ungari ab ipsis descenderunt, sed ubi essent, ignorabant". (Endlicher : Mon. Агр. 248. 1.). Hogy a nyugati magyarok sem feledkeztek meg keleti rokonaikról ld. u. o., az egész Julián-féle kiküldetés célja ezekkel kapcsolatot létesíteni s őket megtéríteni. Még Anonymus sem csak királyaink genealógiáját akarja megírni, hanem a „tam nobilissima gens hungarie primordia sue generationis et* fortia queque facta"-t is. (Ld. Prologus.)