Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

490 BARTONIEK EMMA. [12] eredetéről újból véleményt mondjon, még pedig a fentebb ismertetettnél jóval pesszimisztikusabbat, A Szent Lászlóról szóló 50. beszédben is meglehetősen eltér Pelbártnak fentebb vázolt álláspontjától. Míg ugyanis Pelbárt szerint az uralkodói hatalom a bibliai bűnbeesés miatt szükséges, Osvát szerint általában az ember bűnös hajlamai miatt. Ő itt kevésbbé áll a teológia s a Biblia alapján, mint mestere, hanem sokkal inkább a természetjog alapján, hiszen szerinte az emberek sem azért egyenlőek, mert Isten teremtette őket egyformán a maga képére és hasonlatosságára, hanem, mert a természet formálta őket azokká. Osvát szerint embernek ember fölötti uralmát az tette szükségessé, hogy az emberek visszaéltek az ésszel s ezzel állattá süllyedtek le („per rationis abusum peccando se faciat brutum", clairvaux-i Szent Bernátot idézve). Semmi sem állatiasabb, mint az ember, kinek volna esze, de nem él vele. Míg az ember eszével él, addig egyforma minden ember. A hatalom átruházásáról is szól Osvát ugyanezen 50. beszédben, s szerinte az uralom elnyerése jogos, ha ahhoz az öröklési jog alapján jut az erényes örökös (hereditario iure succedit bene morigeratus), vagy pedig — Szent Lászlóról lévén szó — isteni rendelkezésből száll az az uralkodóra élete tisztaságáért vagy méltó voltáért és a nép javára (per diuinam ordinationem propter rectoris seu principis vite puritatem aut instituende persone dignitatem et populi vtilitatem).1 Ez a Szent László-legendából való gondolat, aminthogy Osvát többi László-beszéde is mind a legendából táplálkozik. E két nagy franciskánus elvi állásfoglalásának, elméleti fejtegetéseinek jelentőségét az a szoros kapcsolat adja meg, melyben rendjük a magyar néppel állott, s az a körülmény, hogy prédikációik forrása lett rendtársaik igehirdetésének, kik aztán tanaikat átvitték a nép legszélesebb rétegeibe, (beleértve a politikai és államéletben vezető előkelőket is). Bár nem hallgathatjuk el azt sem, hogy az egykorú magyar prédikációkban, melyek Pelbárt és Osvát beszéd-gyűjteményeinek fordításai, nincsenek meg sem Pelbártnak, sem Osvátnak idevonatkozó, fent tárgyalt passzusai.2 1 Biga salutis. Sermones XLIX et L. de S. Ladislao. 2 Pelbárt Szent Lászlóval kapcsolatban kitér a dethronisatio kérdésére is. Szerinte „Ladislaus, postquam est passus multas persecutiones a rege Hungarie Salamoné, factum est divina ordinatione, vt ille abiiceretur, et Ladislaus in regem eligeretur." (Pomerium, XVII., de S. Ladislao IV.) Tehát ő a trónfosztást az uralkodó méltatlan uralma esetére jogosnak és lehetőnek tartja, de ezt •— itt is a Szent László-legenda nyomdokain — az isteni rendelkezésre, Isten be-