Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

490 BARTONIEK EMMA. [8] ahogyan azt éppen megérdemeljük (prout mérita nostra deposcunt).1 Pelbárt tehát a királyi (állami) hatalmat a bibliai bűnbeesés adta kényszerhelyzetből származtatja, hiszen embernek ember feletti uralma ellenmond az Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberek egymásközti egyenlőségének. Ez a felfogás a középkorban általánosnak tekinthető.2 Az emberek bűnei, gyöngeségei, bűnre való hajlamosságuk a paradicsomi bűnbeesés óta szükségessé teszik az embernek ember feletti, a természetnek ugyan ellenmondó uralmát, mely, ha nem is természetes dolog, mégis Istentől való, mert kell erő, mely az embereket jó úton tartja, a megtévelyedetteket jó útra téríti, a javíthatatlanokat ártalmatlanná teszi. Különálló helyet foglal el e teóriával szemben (melyre egyébként az Aristoteles utáni antik filozófia is hatással volt) Aquinói Szent Tamás, aki Aristoteles alapján az államot természetes intézménynek tekinti. Az ő felfogása azonban a középkorban nem tudott meggyökeresedni. így Magyarországon is már a XIII. század második felében — mikor magyar írásművekben (oklevelek, Kézai Krónikája, Szent László-legenda) elmélyedő jogi tanulmányok, bennük állam -teoriák nyomai kezdenek jelentkezni -— gyakran olvassuk okleveleinkben, hogy az egyes embernek magánjogi hatalma egy másik felett, a kor terminológiájában a „servitus", az ember természetes szabadságának elvesztése (legszebben kifejezve IV. László 1279.-i oklevelében),3 a paradicsomi bűnbeesés s ennek következménye : az onnan való kiűzés a jus gentium rideg rendelkezése, tehát emberek műve és nem természetes, nem isteni berendezkedés.4 (Iuris gentium 1 Pelbartus de Temesvár : Pomerium. Sermo LII. De Sancto Stephano rege. Sermo I. Itt szól a legrészletesebben a királyi hatalom eredetéről. 2 A. J. S. M. A. Carlyle : A history of mediaeval political theory in the West. ( 1928.) V. 4—24. 1. és egyebütt is, e bámulatosan bő forrásidézeteket tartalmazó s az egyes írók forrásait, egymással összefüggésüket nagy részletességgel feltáró forráspótló műben. 3 Fejér V/2. 504. 1. 4 Ld. az idézett 1279.-i oklevelet és 1250-ből (Wenzel : Árpádkori új okmt. II. 219. 1.) a győri káptalan oklevelét (tehát ezek a gondolatoknem szorítkoznak a királyi kancelláriára, a királyi udvarra !) : „Postquam genus humánum a gaudijs paradisi expulsum in istam peregrinationem presentis vite veniens, cor habens cecum et a splendore veritatis alienum dum suo ducitur arbitrio et Diuino caret consilio, in se ipso non potest consistere sed per infinita distrahitur et discurrit, et cum varijs questionum nexibus se imergit, vanitas ipsum recipit, curiositas deducit, cupiditas allicit, voluptas seducit, torquet inuidia, turbat iracundia, cruciat tristicia, sicque miser-