Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

490 BARTONIEK EMMA. [6] Az Istentől való királyi (állami) hatalom tanát szolgálja az a centrális helyzet is, melyet az Isten-hit s a katolikus vallás a populáris magyar államszemléletben a középkor folyamán, így a kifejlett rendiség korában : a XIV—XV. században is elfoglalt. Más összefüggésben1 már rámutattunk, hogy a populáris XIV—XV. századi felfogás állam- és alkotmányszemléletét élesen világítja meg a megyei bírósági vizsgálatoknál (invesztigációknál) használatos tanuskodási mód : a magyar nép alsó rétegeit, nemest és — különösen régebben, a XIV. században — nem nemest az Istenbe vetett hit, a király és a szent korona iránti hűség köti az államhoz. Az államhatalom (királyi hatalom) elválaszthatatlan a katolikus hittől : aki Istenben hisz, hű az államhoz, illetőleg az állameszme jelképéhez : a szent koronához és az államhatalom hordozójához, a királyhoz. Kifejezetten ugyan e szemléletben nincsen meg a hatalom isteni eredetének elve, azonban az a keresztény felfogásban annyira kizárólagos, hogy magától értetődik. Teoretikusan a királyi hatalom eredetének kérdése az irodalomban csak a XV. század végén vetődik fel. Temesvári Pelbárt, majd Laskai Osvát veti fel a kérdést, hogy honnan is van az urakodói hatalom és intézmény, nemcsak Magyarországon, de általában. Pelbárt a Szent Istvánról szóló beszédében jut el ahhoz a problémához, hogy valóban minden hatalom vagy uralom (praesidentia) Istentől van-e. Hiszen minden ember egyformán Isten képére van teremtve, az úr csakúgy, mint a szolga. Hogyan uralkodhatnék tehát,egyik ember a másik felett jogosan, mikor Isten azt mondotta, hogy az ember uralkodjék az állatok és hasonlóak felett (mint alább látni fogjuk, ezek a hasonlóak a nők és a gyermekek), de nem mondta, hogy emberek felett. E kérdésekre — mondja Pelbárt — azt felelhetjük, hogy az ember ősi, paradicsomi, bűntelen állapotában nem is volt olyan uralom, mint ma : post peccatum, a bűnbesés óta, hanem csak a férfié felesége és gyermekei felett s az emberé az állat fölött. (Itt Johannes Duns Scotusra hivatkozik.) A bűnbeeséssel (per peccatum) azonban az ember az állattal tette magát egyenlővé, állati, észnélküli lénnyé süllyedt (similis iumentis insipientibus) s ezért Isten igazságos ítélete behozta az több példányban kiállított végzésnek Praynál közölt példánya Werbőczy nevét fel sem említi a tisztviselők között (História critiea XVIII. 437. 1.). Istvánfi szerint Werbőczy olvasta fel és magyarázta el a szöveget az országgyűlésen, de hogy ő fogalmazta volna, azt még ez az író sem mondja. (Katona, i. h. 423. 1.). 1 Századok, 1936. 400—401. 1.