Századok – 1936

Szemle - V. Sz. Scheftsik György (szerk.) ld. Jász-Nagykún-Szolnok vm. 464

SZEMLE. 465 tele után ismerteti a nyelvészettől megállapított leszármazásukat. A magyarság honfoglalása és letelepedése után megtudjuk, mi az a királyi vármegye az Árpádok alatt. Külön, egymástól elválasztva beszél a hármas Szolnok vármegye kialakulásáról, a birtokviszonyokról, a közigazgatásról, a rendiségről, a gazdasági viszonyokról, a közművelődésről és a hitéletről — egymás mellé rakott, egymásról nem tudó, összefüggéstelen előadásban. Ugyanilyen széthulló módon szedi össze a kúnok és jászok adatait, majd a török pusztítás s hódoltság alatti életet. Egységes, átfogó képnek nyoma sincsen s mennél jobban közeledünk napjainkhoz, annál kevésbbé kapunk ilyet, hiszen a ránkmaradt adatok csak növekednek. Új nagyon kevés van a munkában, mindent már meglévő feldolgozásokból vesz. Tudományos felkészültségét annyira fitogtatja, hogy pl. azt, hogy a középkorban a vármegye ólén a comes állott, Tagányinak Szolnok-Doboka vármegyéjéből idézi (43. j.). így ad idézeteket a legapróbb részletekre is hihetetlen változatossággal, ámulására a laikus olvasónak. Szinte nincsen mondata, melynek végén ott ne hivalkodnék a jegyzet száma. Az idézetek sokszor légből kapottak, vagy kimondottan fólremagyarázottak. Mindjárt a 6., 7., 18. sz. jegyzet, Melich : A honfoglaláskori Magyarország c. művéből teljesen hamis : ahol Melich a küküllőmenti bolgártörökökről s délszlávokról ír, ott Varga Herodotosnak az agathyrsekről írott dolgait keresi. A váradi regestrumból az indexre hivatkozik (84. j.) s ugyanezen szám alatt Fejér Codex diplomaticusát nem tudni miért idézi ; a jelzett oklevelekben még csak hasonló dolgok sincsenek ahhoz, amit bizonyítani akar. Megállapítja, hogy 1193-ban Macarius nevű úr Szolnok vármegye főispánja (56. 1.) s idézi (142. j.) Katona : Hist. erit. IV. 459. l.-ját, ahol valóban szerepel Macarius, de mint pécsi püspök. 1197-ben Hermo a főispánja a megyének, de Katona idézett helyén (143. j.) nem találjuk ezt a nevet. 1220-ban a „Borth családból származott Iula magnus, a későbbi nádorispán" áll a megye ólén, mondja. Családnevekről ebben az időben még nem igen beszélhetünk, legfeljebb nemzetségről, de hogy valaha is lett volna ilyen nevű nádor, arról nem tudunk, Katona az idézett helyen (IV. 705. 1.) nem is említi a comesekközött (145. j.). 1270-ben birtokszerződést említ a Szalók és Tomaj nem között (66. 1.) s idézi Fejér Cod. dipl. III. sorozat 4. kötetét, ilyen kötet pedig nincs is (272. j.); valójában ez a szerződés a VII/5. kötet 368. l.-ján található, amit azonban Varga már (273. j.) egy 1284.-i eseményre hoz fel. A XIV. századra idézi Fejér VII/4. 190. l.-ját (274. j.), ahol pedig az előbbi, 1284.-i dologról van szó. 275. sz. alatt az Abák birtokviszonyaira Karácsonyi : Békés vármegye történetének I. 30. l.-ját idézi, de ott Békés megye középkori földrajzi viszonyairól van szó. Nem ritkán ugyanazt a helyet többször is idézi, mindannyiszor rosszul, pl. a Károlyi oklevéltár III. 179. l.-ját, ahol Országh Imre javainak elkobzásáról van szó, először Báthory Andrásnak Ferdinándhoz való átpártolására és megjutalmazására idézi (86. 1. 511. j.), másodszor már a Lossonczyak vagyonának elkobzására (514. j.), majd harmadszor (515. j.) arra, hogyan nyeri vissza később ugyanez a család korábbi birtokait. Hosszan lehetne folytatni a példák felsorolását; lelkiismeretes kutatómunkáról tehát szó sem lehet, de elvi jellegű megállapításokról sem. Varga egy másik cikke a megye történetét tárgyalja 1876-tól napjainkig. Nagyrészt ma is élő személyekről szól, akik nem is tartoznának a történetírásra. Üdvözlő táviratok, díszközgyűléseken megjelentek sorrendje és más mellékes részletek töltik be a tömjénező hangon írt lapokat. Századok, 1936. IX-X. 30